Lekvár és por

Felmerülve; Rakéta – Off Táncszínházi Társulat

Több, mint egy évvel ezelőtt mutatta be először a fiatal OFF Társulat két koreográfiából álló estjét. A Felmerülve című előadást ekkor láthattuk először, míg a Rakétát már sokadszorra.
A Felmerülve egyfajta privát mítosz: ébrenlét, félálom, egyéni mitologizálás, egy órába sajtolt életérzés. Jelenetei erősebb-gyengébb ötletekre épülnek, lendülete néhol ígéretesen meglendül, máshol megállapodik.

Taka Rita

A nyitóképben balról egy magas, barlangszájat imitáló kaput látunk. Az ívről vasláncok függönye lóg alá. Jobb oldalon tűnnek fel az első szereplők: két nadrágos, narancssárga műszőr-melltartós lány. A táncosok négy-négy, statívon álló reflektor sokezer wattjában mozognak. A fényforrások egészen közelről, zuhanyzófülkeként ölelik körül őket. Mozdulataikat a reflektorok váltakozó fényereje erősíti és láttatja. Az egész darabra jellemző a fénytechnika merész mobilitása: a szereplők gyakran maguk állítják be a színen látható további reflektorokat is. Feltűnő az is, hogy mennyire tágas térben él a Felmerülve. Szinte a színpad összes zuga játszik, bár a történések csak nagyritkán zajlanak több helyen egyszerre, így figyelmünket nem kell megosztanunk. A szcenikai szellemességet nem éri el a mozgásé: nincsenek kiugró, meglepő mozdulatsorok. Száraz, kevéssé lebilincselő ez a koreográfia, és ritkán érezhetjük, hogy a szcenikai elemek nélkül is gyönyörködtetne vagy elgondolkodtatna (bár a fiatal táncosok mozgásvilága kulturált, ígéretes színvonalú). Mindezt ellensúlyozza a történések gazdagsága, melyek közt néha feltűnik ugyan a banalitás, de a túlsúly az eredetiségé.

 

Különös az OFF világa: megkísértett, egymás közelségét, oltalmát kereső tiszták, csodálkozók, riasztó, furcsa rémek és áldozataik kavalkádja. Az OFF szereplői zömmel lányok (86%), egyetlen színrelépő férfit látunk csak: egy magas, cingár fiút, aki hol esetlen mozgású énekes-amorózó sztár Poór Péter-i szerelésben, hol pedig „titkosilona”: férfiruhái alatt melltartót és bugyit viselő zugtraveszti. Máskor egy festett testű, a láncos pokolkapuból kimászó lány partnere ördögi gonoszkodásokban: hanyag, kajla tartásban partnerével egy fémhordócskában meggyújtott tűz fölött a lányok műanyagbabáit sütögeti nyárson. Mindez azt sugallja: a mai világból kivesztek az igazi férfiak. A lányok töltik be ezt a Mad Max ízű világot, a férfi kellék, hiszen a férfi csak van, egyetlen táncmozdulatot sem tesz, vagyis nem társul, még ha testkontaktusba lép is a lányokkal. Előbukkan még azért férfi a darabban: két törpe, pisztolyos-mobilos gengszterek, ingben-ballonban-nyakkendőben. De valójában lányok ők, fejükön harisnya fogja le a hajat, térden állnak, térdükre vannak erősítve a cipők. (Rövid számuk erősen a Szegedi Balett Trallala-előadását idézi, de hasonlóan szellemes.)

Többször bukkannak fel az előadásban különböző élelmiszerek mint a bepiszkolódás kellékei. Egy szép, sudár, pincérruhás lány lép félmeztelenül táncoló társához, és felsőtestét lekvárral keni össze. Egy másik táncosnő testére kötözött tubusokkal érkezik: félmeztelen társához lépve hozzá-hozzányomja a mustárt-kecsapot tartalmazó tubusokat partneréhez. Az „áldozat” testén csorognak a kencék. Majd egy kis díszletmedencéhez lépnek, amely ugyanolyan kőimitációval van kirakva, mint a láncos kapu. Itt a tubusos táncosnő a kezéhez rögzített habszifon tartalmával is összekeni a másik testét: a hab sistergése felerősítve – alászinkronizálva – hallatszik. A pincérnő visszajön, és fecskendővel lemossa a medencében álló lányt, aki megtisztulva, lába alá rakosgatott kendőkön hagyja el a terepet.

Ha az eseményeket röviden össze kellene foglalni, annyit mondhatnék: a mindennapok sokirányú, ömlesztett leképezése, ezért színi adaptálása nem könnyű. Sokkal hálátlanabb feladat is, mint aktualizálni/nem aktualizálni valami klasszikust, feldolgozni, újraértelmezni egy már elkészült művet. Hód Adrienn hőseit karnyújtásnyi távolságból emelte a darabba, önmagát, saját életét és dilemmáit adaptálta: ezek a hősök néhol ők/mi vagyunk. Az ember pedig – különösen, ha olyan fiatal, mint az OFF tagjai – sokfélét gondol és érez egyszerre: újszerűt és banálisat, lényegest és lényegtelent, gyerekest és komolyat. 

A Felmerülve az 1997-es előadásban gyengébbnek tűnt, mint a másodikként bemutatott Rakéta. Az egy évvel későbbi előadásban ez az értéksorrend megfordult. A még mindig csiszolatlan (jajkiáltás dramaturg után), de figyelemreméltó, színes és ötletes darabbá vált Felmerülve után szürkéllett a Rakéta.

Az előadás előtt a szünetben prelűdnek is beillik a készülődés. Egy táncoslány a magvetők szép mozdulatával homokot és porcsomókat hint a padlóra. Ezzel a piszokkal viaskodik a Rakéta négy táncosnője a 13 db címszereplővel, a szocialista éra háztartási csodaporszívójával. „A takarítás monotonitása közben belső tulajdonságaink vetítődnek ki a porszívókkal való kapcsolatainkra.” – olvasható a prospektusban. A Rakétával az a baj, hogy hosszú és megtöltetlen, annak ellenére, hogy az alapötlet szellemes, kitalált. A Felmerülvével kapcsolatban már említett, egységes mozdulatkultúra itt egysíkúvá válik. A négy lány az előadás során feltakarítja az egész színt beborító koszt, miközben felvillantanak mindenféle konfliktushelyzeteket. A szcenika, a jelmezek, a díszletek olykor mankóként is működhetnek. A jellem és konfliktusábrázolás – mellyel kevesebben próbálkoznak meg a táncművészetben, mint gondolnánk – hatalmas kihívás, egész testet követel. Az OFF táncosainak fegyvertára – többek között a színészmesterségben való jártasságuk – azonban ehhez még hiányos. Hód Adrienn csapatában a test indulatát, hangulatábrázolását nem követi az arcvonásoké. A Rakéta ereje az utolsó harmadban csillan meg. Az utolsó percekben a porszívó használati utasítását olvassa be felvételről egy gépiesre torzított hang, és a lányok megmutatják a masina tartozékait. Mikor a szöveg a korabeli vásárlót tájékoztatja, hogy a porzsákot üríteni is kell, a lányok kiemelik azt a gépből, és bőséges tartalmát magukra zúdítják. Ez a szép befejezés már-már politikai olvasattal is bír: a Rakéta hatása egészen különös lett volna húsz éve, az egyetemi Színpad falai között – az OFF tagjai akkoriban születtek.

A Budapest Tánciskola Csanádi utcai falai közül másfél éve a színre lépett fiatal társulatra érdemes figyelni. Hibáikat lesz erejük és elszántságuk eltüntetni. Erényeik pedig a figyelmes várakozással kell, hogy jutalmaztassanak.

 

 

 

Felmerülve

 

Díszlet: Simalart Bt.

Jelmez: Off, Kiss Virág

Zene: Szilágyi István

Koreográfus: Hód Adrienn

Táncolják: Garai Júlia, Hód Adrienn, Lex Alexandra, Máthé Gabriella, Pető Fruzsina, Vankó Csilla, Schieber Balázs

 

 

Rakéta

Off Táncszínházi Társulás

 

Koreográfus: Hód Adrienn

Zene: Szilágyi István

Táncolják: Garai Júlia, Hód Adrienn, Lex Alexandra, Máthé Gabriella

08. 08. 4. | Nyomtatás |