Sablon-Figurák

Nemes Zsófia: Megszökött álmok – Figurák Táncszínház

A Figurák Táncszínház Megszökött álmok címmel a Vígszínház házi színpadán mutatta be legújabb produkcióját. Az előadás három részből áll: az első az est koreográfus-rendezőinek, Nemes Zsófinak és Király Attilának dinamikus kettőse, másodikként egy szólót láthatunk Nemes Zsófitól, majd zárásként hat férfi táncos ad elő egy merőben új értelmet nyert Bolero-koreográfiát.
Az első rész meglehetősen sablonos képpel indít: egy nő türelmetlenül vár valakire. Nemes Zsófia arcjátéka és túlzó gesztusai kissé hiteltelenül és színpadiasan, teste viszont annál élőbben fejezi ki a várakozás feszültségét. A várt férfi hamarosan megjön – gondtalanul, hódítóan, kezében persze rózsaszál. A nő didaktikus jelzésként fehérbe, a férfi feketébe van öltöztetve, de a fehér ruhán apró fekete minták vannak, és a fekete alól is kibújik a fehér atléta Az összecsapás elkerülhetetlen, megkezdődik a harc test test ellen. Az ütközet a két nem örök csatáját mutatja, de a hagyományos szerepek megcserélődtek: a nő férfiasan kemény, a férfi pedig hagyja magát eltiporni. A nő kénye-kedve szerint teheti tönkre a férfit, rugdoshatja, dobálhatja, vonszolhatja, a férfi pedig alig mer közeledni.
Gaál Mariann

A tánc hátteréül szolgáló zenemontázs mindvégig populáris zenéket sorakoztat egymás mellé, az ismerős dallamok könnyedén felidézik a nézők privát emlékeit, érzéseit. Az ötlet tulajdonképpen megteszi hatását. Nem zavaró a direktsége. Ahogy a fekete-fehér kosztümök, a vörös rózsa, a cilinder, a fogas által felidézett kép sem bántóan elcsépelt, csak kissé sablonos. De igazán nem a látvány vagy a zene ragad meg az előadásban, hanem a két táncos elképesztő tánctudása. A rendkívül jól együttműködő páros precíz odafigyeléssel hajtja végre az érdekesebbnél érdekesebb emeléseket, nagy biztonsággal adja elő a dinamikája és ereje folytán sokszor veszélyesnek tűnő kontakt elemeket. Gyakran visszatérő eleme a koreográfiának, hogy az egyik – általában a férfi – táncos kimerevít (és ezáltal kiemel) egy-egy pózt, amiből aztán mereven eldől, majd a földre érkezés pillanatában utána nyúl a másik táncos, hogy felsegítse. Meglepő látvány: talán ez a szószerinti esetlenség. Átmenetek nélküli élet-tánc. Hiányzik belőle a lágy kötés, az igazi puhaság, a mozdulatok levezetése – ahogy a zene is minden átmenet nélkül vált át egy bizonyos hangulatú zenéről valami gyökeresen másra.
Nemes Zsófia szólója az emlékekről, a magányról mesél. Végig érezhető azonban a kontraszt a zene és a koreográfia között: a zene folyamatosságának, lágyságának ellentmond a mozdulatok darabossága, dinamizmusa. Ám az ellentétes érzelmi hatások ebben a produkcióban nem erősítik, inkább kioltják egymást, így a darab egy idő után egysíkúvá, némiképp unalmassá válik. Pedig hatásos a kezdőkép a hatalmas lepel alatt megelevenedő táncossal, és a továbbiakban is több látványos  ötlet teszi érdekessé a némiképp közhelyes alapszituációt.
A harmadik rész, a „férfikar” produkciója témájában az első rész folytatásának tűnik: a nők által elnyomott férfiak sokszínű, humorral ábrázolt világa jelenik meg benne. Sajnos azonban a tánc minősége nem érte utol az első darab színvonalát. Az előadók kevésbé képzett táncosok, mint az együttes alapítói, és valószínűleg az időhiánnyal is magyarázható, hogy nem voltak képesek egyszerre mozogni (bár a koreográfia ezt kívánta volna meg). Ám humoruk, bájosan esetlen, sokszor önironikus előadásmódjuk feledtette a bakikat, és sűrűn megkacagtatta a nézőket. A darab indító képe (koromsötétben itt-ott meggyújtott cigaretták erősödő és gyengülő fényei imbolyognak) ugyan nem sorolható a legfrissebb ötletek közé, láthattuk már több előadásban, többféle variációban, mégis a táncosok hitelessége, humora meggyőzően bizonyítja, hogy a régi vicc sem rossz vicc, egyszerűen kicsit másképp kell előadni.
Összegzésként elmondható, hogy az est egyik darabja sem merészkedett túl a sablonhelyzetek, illetve sablonfigurák felmutatásán. Ám mindhárom produkcióban megcsillantak olyan erények, amelyek láttán várakozással tekinthetünk a Figurák jövőbeli előadásai elé.
08. 08. 4. | Nyomtatás |