Szabálykeresés

Gold Bea: Pártában

Ebben az előadásban szinte mindent láttunk, amit egy fregolin függő, fakeretekből álló, fel-le emelkedő hatalmas sakktáblával el lehet játszani. Egy férfi (Kálmán Ferenc) és egy nő (Gold Bea) keresi a kapcsolatot, az összhangot vele. Mozogtak alatta, felette és közte - sokféle szerepben, sok kis jelenetben. Gondosan kidolgozott és összehangolt mozdulataiknak végig volt célja, iránya. Nem táncoltak, inkább testükkel meséltek.
Az előadás első részében a szereplők számára a színen való átjutás jelentette a kihívást, a tér birtokba vétele, „belakása” adta a feladatot. Előbb egy szerzetes csuklyás, görnyedt alakot láttunk. Miközben óvatosan hátrálva igyekezett átjutni a sakktáblán (ami még a talajon nyugodott), egy hosszú barna csíkot, valamiféle végtelenbe tűnő köpönyegszerű leplet hagyott maga után. Ezután érkezett a férfi és a nő: megfontolt, szabályos, összehangolt evezőmozdulatokkal haladta, vigyázva, nehogy letérjenek a barna útról. Mikor ők is átjutottak a színpadon, új jelenés, új szabály következett: most a kozmikus fregoli sakktáblanégyzet fakeretein haladhatott csak a két szereplő. Ez az emberpár szakított az előttük járók lassú mozgásával, pajkosan, játékosan kergették egymást, futkároztak. Végig vigyáztak azonban, nehogy lelépjenek a határoló vonalakról. Talán vérmérsékletük, fürge játékosságuk vezette őket arra, hogy ne tűnjenek el a semmiben, hanem bátran megpróbáljanak kitörni a fakeretek - „korlátaik” közül, hogy óvatosan ki is lépjenek a négyzetekre. Már-már úgy tűnt, hogy ezt büntetés nélkül megtehetik, amikor a sakktábla-fregoli lassan emelkedni kezdett. Egyre kétségbeesettebben próbálták tartani magukat az új szabályhoz, ugrálgattak négyzetből négyzetbe az emelkedő faalkotmány között, de a keret egyre csak emelkedett, lábaik viszont túl rövidnek bizonyultak a másfél méter magas korlátok átugrálására. Így a földre zuhantak, és fájdalmas vonaglásban keserülték meg, hogy túl akartak lépni emberi mivoltukból adódó lehetőségeiken. 
Magyari Péter

Újabb jelenések következtek. A következő jelenetben a férfit egyedül láttuk. A fregoli alatt magabiztosan mozgott, ebben a pillanatban minden egyszerűnek és érhetőnek tűnt a világban. De váratlanul félméteresnél is magasabb sakkbábuk gurultak a színpadra, egyesével, egyre sűrűbben. A férfi rögtön tudta, hogy alkalmazkodni kell az új helyzethez. Elődei következetességével ragaszkodott ő is a szabályok betartásához: felszedte, magára aggatta az összes begurult tárgyat. Egy idő után úgy tűnt, hogy a legmerészebb képzeteket is felülmúlja az egy főre akasztható óriás-sakkbábuk száma. (Tournier hőse talán az előadás e pontján megtapasztalhatta volna az igazi fórikus élményt.) Aztán nem érkezett több bábu, de valamit csinálnia kellett, mert az már világos volt, hogy az ember nem maradhat feladat nélkül. Újabb akciója újabb felismeréshez vezetett: a bábukat fejükkel lefelé, egyenként a magasban függő sakktáblára helyzte, és amint felakasztotta őket, világítani kezdtek. Barátságos fényükkel biztatatták emberüket: helyesen cselekszik. Aztán elfogytak a bábuk, csöndben világítottak a magasból.  Valami másba kellett kezdeni, hisz kell hogy legyen valami értelme a létnek. Tehát - mivel a környezet nem teremtett új feltételeket - a férfi leakasztott egy bábut. Erre - tettét honorálva - elismerően felhangzott a zene. A kellemes zongoraszó - mely szinte az egész előadás alatt szólt, és talán leginkább kortárs ezoterikus muzsikának nevezhető - tehát tettet indukált: a férfi táncba vitte a bábut, és ismét boldognak látszott. Mikor visszaakasztotta alkalmi partnerét, elhallgatott a zongora, de amikor a következőt leemelte újra felcsendült a muzsika és újra táncolni kezdett vele. Már-már úgy tűnt, hogy mindegyik bábuval táncra kell, mikor váratlanul megtört a varázs: hiába akasztotta le a gyalogot, nem hangzott fel a zene.
Ettől kezdve felborult a rend.  Őrület, majdnem teljes zűrzavar következett. Az egyetlen szabályos, a békés múltra emlékeztető tényező az újra színre lépő nő és a férfi mozgásában megfigyelhető párhuzam volt, de ez is rendkívül távol állt már a kezdetekben látott finom összehangoltságuktól. Még a fregolisakk felemelkedése utáni szenvedésük is teljesen szinkronban történt - minthogy eddig a pontig minden ténykedésük - mostantól csak az alapgesztusuk egyezett meg. Erőszakos, feltartóztathatatlan, megnyugvást nem hozó, görcsös hányódásba kezdtek. Mindketten teljesen másképp mozogtak, csak feloldhatatlan feszültségük, és a kínba is könnyedséget lopó játékosságuk maradt hasonló. Utolsó reményként a férfi megpróbálta visszahúzni a kezdetekkor a manó által földreterített barna anyagot, de valami láthatatlan erő ezt nem engedte. Egyre kétségbeesettebb küzdelmet folytatott a rend visszaállításával bíztató anyag megszerzésére - de hiábavalónak bizonyultak legelszántabb erőfeszítései is. A nő eközben a színpad túloldalán idegesen apró mozdulatokat végzett, úgy tett, mintha felnyitná testét, megpróbálna mindent kidobálni magából. Ha jelmezek, kellékek, trükkök tömege állt volna rendelkezésére, valószínűleg bármelyik kereskedelmi televízió örömmel rögzítette volna akcióját, hogy beilleszthesse péntek éjféli műsorába a Kalapácsos gyilkos visszatér 3 helyett. De így, eszköztelenül volt a mozgásában valami groteszk játékosság: inkább egy kislány kedvesen komikus toporzékolásaként hatott.  Különösen azért, mert fölösleges „belsőségeinek” jelképes kiszórása után visszavarrta testét, hasonló mozdulatokkal, mint ahogy megnyitotta azt.
A küzdelem hiábavaló volt. Nem sikerült megtalálni a Nagy Szabályt, hiába a vertikálisan mozgó óriás sakktábla, hiába a fél sakkkészlet, a zene, a fény. Maradt az utolsó kép. A férfi és a nő a mennyezet fakeretjébe kapaszkodva lógtak az erős reflektorfényben, mint a villamos fogódzkodójához örökre odatapatt halottak. Nem sikerült a világban helyet találniuk, elmaradt a katarzis, és velünk együtt pártában maradtak.



Gold Bea: Pártában
Koncepció - koreográfia - látvány: Gold Bea.
Díszletterv - kivitelezés: KecskésZoltán, Similart
Fény: Bánki Gabi
Zene: Gold Attila
Jelmez: Fenyves Márk
Táncolják: Gold Bea, Kálmán Ferenc
08. 08. 7. | Nyomtatás |