Lurking in the dark

Fekete Hedvig: Halkalitka

A felderengő fényben furcsa, sötét bútorok: egy csálé asztal és egy roggyant szék. Mintha szétesni készülnének a tárgyak (az asztal lábai az egyik oldalon kifelé, a másikon befelé állnak, a szék lábai kifelé nyúlnak, karfái viszont az ülőkére hajlanak), mégis masszívaknak látszanak. A megdermedt romlást, a mozdulatlanságba fagyott ingatagságot érzékeltetik. A két bizarr térelem eleve groteszk hangulatot teremt Fekete Hedvig táncjáték hoz. Mindezt megerősíti a kezdő jelent hangulata is.
Vazsó Vera

Egy rövid barna hajú lány ül a karosszéken, egyszemélyes világának ingatag trónusán. Magába mélyed, előre tekint. Mellette, az asztalon egy másik alak körvonalait sejteni. A karosszékben ülő lány megérinti őt, aztán a vállára helyezi a másik fejét, óvatosan kibontja a haját. Mintha mozdulatai nyomán elevenedne meg egy másik lány. Mintha a testével érintkezve nyerne életet egy másik test.

Róluk kettőjükről, két hasonlóképp fehér harangszabású, nyári ruhába öltözött lányról szól a táncjáték első része. Ismerkednek, magukra ismernek. Játszanak és megriadnak. Kinyílnak és magukba zárulnak. Gyerekeknek tűnnek, majd felnőtt nőnek látszanak. Fekete Hedvig koreográfiája érzelmileg telített, groteszk líra. Szerencsére nem allegorizál. Arra figyelünk, hogy miről beszélnek a testek. Nem a gondolat (a verbalizált koncepció) diktálja a mozgásokat, hanem a mozgássorok inspirálják a gondolatokat - bennünk, nézőkben is. Inkább csak sejtjük a szereplők státusz t és a történések jelentését. (Ez a lebegő álomszerűség jellemzi a koreográfiai anyagot is.) Lehet, hogy ez a két alak egymás tükörképe (szép jelenet, ahogy az asztal fölött és alatt mozgó két szereplő egymásban tükröződik), ugyanannak a személyiségnek két aspektus t sejthetjük bennük. De gondolhatunk arra is, hogy két karakteresen eltérő női magatartást látunk. (A barna lány - Feket Hedvig - gondterheltebb, óvatosabb, visszafogottabb, szomorúbb. A szőke lány - Nemes Zsófia - szilajabb, óvatlanabb, nekivadultabb, mosolygósabb.)

Feszültséget természetesen a harmadik szereplő megjelenése hoz a történetbe. Egy férfi felbukkanása. Az asztal és a szék mögött emelt tér, amelyen a lányok táncjelenetei alatt többször is „átlopakodik” egy furcsa öltözetű férfi (Horgas Ádám). Előlép és eltűnik, akárcsak egy látomás, mely később nyer értelmet az életben. Sajátos ruházata is csak részben fedi meztelenségét: nyitott, díszes mintázatú inge többszörösen fodros, rokokó ujjakban végződik, a mellén viszont teljességgel nyitott maradt. Nadrágja szintén csak térdéig ér. Különlegesek a férfi mozdulatai is: kitartott, hosszított léptekkel halad át az emelt téren. De nem evilági a színtér sem, ahol mozog. Nemcsak azért mert a lányok (föld)szintje fölött helyezkedik el, hanem azért is, mert hátterét filmvetítés alkotja. A képeken megjelenő úszó halak megerősítik a férfi mozdulatainak lebegtetett iróniáját.

Fényváltás után hirtelen az „evilági” szinten, az asztal alatt jelenik meg a férfi. A két lány óvakodva, várakozásteli rémülettel figyeli, hogy mi fog történni. Vajon ki ez az idegen? Vajon mit hoz saját világukba? Széttöri a kapcsolatukat, vagy megnyitja valami máshoz az utat? Titkokat tár fel vagy rémületet teremt? A férfi magabiztos, kétely nélküli. Óvatos ismerkedés kezdődik, majd ellentmondást nem tűrően megpróbálja birtokba venni a lányok világát. Együtt is, külön-külön is. Közös a lányok félelme, kíváncsisága, de kapcsolatba csak egyedül kerülhetnek vele - még akkor is, ha tiróban zajlik a tánc. A férfi megjelenésével olyan erőpontot teremt, amelynek vonzásából az elkövetkezőkben nem tudnak szabadulni az események.  

Fekete Hedvig: Halkalitka

Koreográfia: Fekete Hedvig

Tér-videó: Ravasz András

Jelmez: Bőhm Kati

Fény: Pethő József

Zenei válogatás: Fekete Hedvig, Ravasz András  

Előadják: Fekete Hedvig, Nemes Zsófia, Horgas Ádám
08. 08. 7. | Nyomtatás |