Előtte, mögötte

Tengertánc – Dunaújvárosi Bartók Táncegyüttes

Morajlik, hullámzik, kergetőzik, föltorlódik, összecsap, elsimul – gyerekekről gyerekeknek szól a Tengertánc, a dunaújvárosi Bartók Táncegyüttes előadása Szalóki Ági dalaira.
Szűcs Mónika | 12. 11. 5.

Nem először készített gyereklemezre táncelőadást a dunaújvárosi táncegyüttes. Néhány éve már életre keltették Palya Bea Álom-álom, kitalálom című énekelt meséjét, ami jórészt népdalokat fűz fel egy vándorlós-keresős történetre. A rózsáját kereső lány útjának vége természetesen a lakodalom, a kerete pedig az elalvás és ébredés. Érdekes képek, fura alakok, álombeli találkozások rajzolódnak ki a dalokból, ez vonzza a gyerekszínházi alkotókat benne, ám éppen ez adja a színrevitel nehézségét is: nehéz melléjük olyan színpadi cselekvéseket találni, ami túlmutat az illusztráción, és ez a dunaújvárosiaknak sem mindig sikerült.

A Tengertánchoz a koreográfus-rendező Horváth Zsófia Szalóki Ági két lemezéről (Cipity Lőrinc, Gingalló) válogatott népdalokat, megzenésített verseket. Nem törekedett arra, hogy ezekből a sokszínű, nagyon különböző világokat megnyitó dalokból sztorit építsen, inkább csak hangulatokat, érdekes helyzeteket, képeket illesztett egymás mellé.

 

tengertanc

 

Álom és keresés a Tengertánc is, de legfőképpen játék. Nagy, színes, fából készült építőelemek (kockák, háromszögek) között egy csapat gyereket látunk játszani, együtt, párban, egymással, egymás mellett. Az első játékok még a tipegőkort idézik: öltöztető mondókákat, csiklandozó versikéket mondogatnak egymásnak, miközben bújócskáznak a fakeretek között, mögött, keresik egymást, rácsodálkoznak a határaikra, magukra és a másikra. Mit tud a kezem, a lábam, meddig tartok én, és hol kezdődik a világ és a másik ember? Ezek azok az alapkérdések, amelyeket koncentrikus körökben jár körül újra és újra az előadás, miközben egyre több szín és árnyalat rakódik ugyanarra témára, játékra. Az óvodások játékaiban már egyre nagyobb helyet kap a fiúk és a lányok közti „csatázás”, a bújócskából kergetőzés lesz, a mondókákból csúfoló. Előkerülnek a nagy kérdések, hogy milyenek az igazi fiúk, igazi lányok, meg hogy mi is az a szerelem (és mi az a randi...).

 

tengertanc2

 

A nappali játékok közé az éjszaka szürreális képei ékelődnek. Egy különös álomjelenetben tüllszoknyás, piros parókás, álarcos női alak (Mab királyné? tündér?) settenkedik az alvók közé, meg-megérinti őket, incselkedik velük. Az ébredést követően a csatázós-kergetőzős játékok lassan páros érintős játékokká szelídülnek, és megváltozik a csúfolódók szerepe is: már nem az elkülönülés, hanem a kapcsolatteremtés eszközei lesznek. A tündér többször is visszatér: először egy fiút választ ki („Volt szeretőm pakulár...), ördögnek öltözteti, és megtáncoltatja (aztán a többieket is, amikor kinevetik őket).

Aztán egy költőien szép jelenetben egy vadóc lányt, a fiús öltözetű kócos Dorkát érinti meg. „Fenn csillag-orsón / szövik a sorsot, / lenn hűs habokon / vezetik a ladikot” – énekli Weöres Sándor versét Szalóki Ági, s közben, mintha egy láthatatlan üvegfal választaná el, átlósan két félre oszlik a játéktér: a túloldalon lassan kiszállingóznak a többiek, míg az előtérben, mintha csak egy akváriumban, ott marad a lány tündérrel. Aztán leveszi sapkáját, kibomlik hosszú haja, megszabadul cipőjétől, és színes, bolondos gyermeki ruhái helyett a tündértől kapott nagylányruhába öltözik. Ismerkedik lassan-lassan megtalált nőiességével, mígnem hiányozni kezdenek neki a társak: „hol vagytok?” – kiáltja. (Persze egy gyerekelőadáson erre mindig válaszolni szokott a közönség, kórusban zengik a gyerekek: itt!!!)

 

tengertanc3

 

Mire visszatérnek a többiek, már ők is ruhát váltottak. Az eddigi kusza, bohócos öltözetű, sokszínű gyerektársaság helyett inges-nyakkendős urak és selyemruhás hölgyek sétálnak be, a sokféle szín, forma, csík és pötty helyén elegáns egyöntetűség. De előkerül valami mégis a gyerekkorból (amit most készülnek maguk mögött hagyni): egy-egy attribútum (sapka, táska), amit magukkal visznek. A fiúk és lányok párokba rendeződnek, és újra, mint a játék kezdetén, építeni kezdenek. Próbálgatják a kereteket, melyik illik, melyik szorít, aztán egymásra pakolva a játékszerekből házak épülnek, s a párok beléköltöznek.

Az első eszméléstől a felnőttkor kapujáig vezet a Tengertánc. Néhol kicsit kócos és fésületlen, de jókedvű, felnőttet, gyereket egyaránt megérintő, sokrétű, lendületes előadás, sok szépséggel és költőiséggel. A dunaújvárosi táncosok (Ankovics Zsuzsanna, Járay Anikó, Kiss Alexandra, Miklián Richárd, Móri Csaba, Suplicz Mihály, Szauer Szilvia, Szerecz Róbert, Thiard-Laforest Csaba, Tóth Boglárka) magával ragadó természetességgel lényegülnek át gyerekké, s fölényes biztonsággal hozzák a néptáncos ihletésű koreográfiát.

 

 

 

 

 

Tengertánc

 

 

Szalóki Ági dalaival 

Díszlet, jelmez: Nedermann Magdó

Koreográfus: Horváth Zsófia

Előadók: Ankovics Zsuzsanna, Járay Anikó, Kiss Alexandra, Miklián Richárd, Móri Csaba, Suplicz Mihály, Szauer Szilvia, Szerecz Róbert, Thiard-Laforest Csaba, Tóth Boglárka

 

 

 

 

Más is látta:

 

Boda Ákos: Amikor átmos tenger tánc

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK