Szürettől a farsangig

Folklór-kalendárium II. – Honvéd Táncszínház

A Honvéd Táncszínház a tavaly áprilisban útjára indított Folklór-kalendárium sorozat második darabját mutatta be februárban a Nemzeti Táncszínházban. A sorozatot az alkotók azzal a céllal hozták létre, hogy az egyre inkább feledésbe merülő hagyományainkról hiteles képet kaphassanak a fiatal generációk. A Folklór-kalendárium első része, a Táncoló tavasz után ezúttal a táncosok a Téli tánc című előadáson keresztül mutatták be a téli ünnepkör szokásait.
András Felícia | 13. 02. 19.

Az előadás közönsége, összhangban a vállalt célokkal, a fiatal, gimnazista korosztály volt. Ezzel, a most felnövekvő fiatalsággal különösen fontos megismertetni és megszerettetni a népi gyökereket. Az előadás kuriózuma a korábbi, népi hagyományokra fókuszáló darabokhoz képest az, hogy nem pusztán a magyar szokásokat mutatja be, hanem a több nemzetiség együttéléséből adódó, táncokban, dalokban, viseletben megmutatkozó különbségeket is a közönség elé tárja. A naptári ünnepek kapcsán különösen jól megmutatkoznak a népeket megkülönböztető jellegzetességek.

Ma igazán aktuális lehet az előadás mondanivalója. Felvillant egy szoros, békés, összetartó, már-már belterjes közeget. Egy letűnt kor világát, ahol a különbözőség nem viszályt vagy ellenségeskedést jelent, hanem sokszínűséget, illetve egymás tiszteletben tartását. Ahol nem kérdés a másik kultúrájának, hagyományainak elfogadása. A Téli tánc embere kiegyensúlyozott, a természettel szoros kapcsolatban és harmóniában élő egyén. Élvezi a közösség, az együttes élmény megtartó erejét, s még hírből sem ismeri az urbanizáció utáni világ emberének mentális problémáit, magányát, elhidegülését. A darab erős tükröt tart, mellyel számos megoldást kíván az aktuálisan válságban lévő emberiség problémáira.

 

honved-telitanc

Fotó: archív

 

Ugyanakkor mégsem ül rá az előadásra egy kimerítő, nyomasztó, a szembesítés fájdalmából fakadó hangulat. A darab nagyon sok humorral él. Kilenc fejezeten keresztül mutatja be a szürettől a farsangig tartó, nagyon gazdag időszak ünnepeit. Az egyes fejezetek nem különülnek el egymástól, szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül folynak finoman össze. A részek külön-külön is nagyon tartalmasak, izgalmasak. Talán ebből adódik, hogy az előadás harmadik harmadára már könnyen elfárad a befogadó, ami nagy kár, mert nem tud kellő figyelmet szentelni az izgalmas záró részeknek.

A darabot Garabonciás diák és az ő Bűvös Könyve nyitja. Garabonciás a magyar hitvilág szerint egy természetfeletti személy, aki bűvös könyvvel rendelkezik, aminek segítségével a levegőbe tud emelkedni. Ezt a bizonyos könyvet lapozza fel a két főszereplő, s így jutnak el régi korokba, tájakra. A nyitó jelenetben megjelennek a „diákok” és a „tanító”, akiknek a túlzó, fekete jelmeze már-már karikaturisztikussá teszi a szereplők kötelességtudatát. A könyvet felnyitó, korokat átszelő fiatalok többször visszatérnek az előadás részei között, s a keretes szerkezet jegyében a záró jelenet is róluk, a diákokról, illetve a könyvről szól.

A darab nagy erőssége, hogy egy átlagos táncszínházi előadáshoz képest sokkal több prózai részt tartalmaz, ráadásul üdítő, hogy a magas színvonalú táncos részek mellett a prózai megszólalások is komoly minőséget képviselnek. A Honvédnak mindig is sajátja volt a kiemelkedő teljesítmény, nincs ez most sem másképp. A táncosok magasan képzettek, minden mozdulat milliméter pontosan a helyén van. Nagy a társulati tagok között az összhang, színpadi jelenlétük dicséretes. A viseletek is a népi hangulatot, illetve a különböző népek jellegzetességeit hangsúlyozzák. Egy-egy jelenetben azonban klasszikus értelemben vett jelmezek is megjelennek.

A Szent Miklós napi Láncos Miklóst egy speciális ruházat segítségével kelti életre az egyik táncos, ugyanakkor több állatot is hitelesen ábrázolnak a művészek, ami többek között a jelmeztervező munkáját dicséri. Találkozhatunk a disznótor alkalmából disznóval, Luca napján az ördög követeiként megjelenő boszorkányokkal, valamint a dél-alföldi „kecskézés” révén egy kecskével is. Ezek a táncosok által megjelenítet állatok, a jelmezek és a népi játékok együtt mind egy nagyon kellemes, pajkos hangulatot idéznek a színpadra. Számos jelenetben a díszletelemek között megbúvó, de jól látható zenekar élő zenéje tovább erősíti a hiteles hagyományidézést. A díszlet nem túl hivalkodó, a jelenetek hangulataihoz jól illeszkedik, ahogy a világítás is. A díszlet egyik legötletesebb eleme a háttérben kifeszített vászon, mely mögött a második jelenetben kibontakozik egy mókás disznóvágás is.

Üdvözölendő, hogy az alkotók célja megvalósulni látszik, hiszen a nézőtéren jó pár kisgyermek nézte végig a Téli táncot. A Honvéd Táncszínház ezúttal is egy nagyon kellemes, magas színvonalú, hiteles előadás keretein belül mutatta bea már-már feledés homályába vesző népi kultúra értékeit, ismét hangsúlyozva annak fontosságát. A mai kor embere által feltett, az aktuális válsághelyzetből is adódó kérdésekre talán gyökereinkben, kultúránkban és hagyományainkban találhatunk feloldozó válaszokat.

 

 

Folklór-kalendárium II. – Téli tánc

 

Forgatókönyv: Vincze Zsuzsa

Tánczenei szerkesztő: Papp István Gázsa

Díszlet: Tóth Kázmér

Jelmez, művészeti főmunkatárs: Vincze Zsuzsa

Zene: Kiss Ferenc

Asszisztensek: Appelshoffer János, Rémi Tünde, Valach Gábor

Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán

Közreműködnek: a Honvéd Táncszínház és zenekara

 

Helyszín: Nemzeti Táncszínház

Időpont: 2013. 02. 15.