Első Drakonnak sokat köszönhet az ország. Elzavarta például a cigányokat. Lánc L. Ottó hivatásos hőst és világjobbítót azonban sem a piros inges Polgármester, sem a narancssárga pulcsis szóvivő nem akadályozhatja meg abban, hogy levágja mind a három fejét. A KoMa bábmeséje a diktatúra működésére irányítja a középiskolások figyelmét.

Ha egy külföldi beszél Magyarországról, vajon hitelesebb az ítélete, mert elfogultság nélkül, kívülről tud a mi dolgainkra tekinteni – vagy amit ő mond, az szükségszerűen nélkülözi a mélyebb összefüggések ismeretét, az árnyalt kifejtés lehetőségét? A svéd Robert Jelinek drámája a magyarországi romák és nem romák konfliktusairól nem segít eldönteni a kérdést, mert mindkét válasz igaz rá.

Örvendetes fejlemény, hogy ismét nagyobb számban találkozhatunk olyan produkciókkal, amelyek a gyerekkorból kilépő, a felnőtt kor küszöbére érkező nézőknek szólnak. Színházilag egy nagyon mostohán kezelt korosztályról van szó. A gyerekszínházak már nem játszanak nekik, a kőszínházak viszont nincsenek tekintettel rájuk. Annak ellenére sem, hogy az egyik legaktívabb közönségrétegről van szó.