A kecskeméti előadás a közelmúltba helyezi a történetet. Az öltözékek is tegnapiak: a színes női ruhák mellett orosz katonai egyenruhák és terepszínű gyakorlóöltözékek tűnnek fel. A díszlet pedig a polgári világ emlékeit kacattá tevő szovjet társbérletet idéz, ahol kényszerűen összezsúfolódik minden: tárcsás mosógép és centrifuga áll a tűzhely előtt, a sarokban junoszty televízió működik, a fotelek és a kanapé mellett a földre matrac fektettek.
Sokféle módon lehet közelíteni Csehovhoz, különösen a Három nővérhez - amely számos vonatkozásában igen csak szabálytalan dráma -, és Szász János előadása többféle közelítési módot is felvet. Egyrészt erős színházi irónia érezhető az előadást indító és a felvonásokat átkötő főcímeknél: miközben Sirkó László bársonyos hangon sorolja az információkat, színes kavargó esztrádlányok vetülnek az amúgy is túldíszített kecskeméti vasfüggönyre. Így a díszre festett díszként kivehetetlenné válnak a boldogság főcímben táncoló ikonjai.
Az egész előadást bejelentő főcím után - erős kontrasztként - a nézőtérről szólal meg egy hang a sötétben. A későbbi Andrej (Lengyel Tamás) a széksorokból áll fel, és közvetlenül a kecskeméti nézőkhöz intézi a negyedik felvonásból előrehozott szavait: „Városunk már kétszáz éve fennáll, százezer lakosa van, de egy sincs, aki ne hasonlítana a másikra... Csak esznek, isznak, alusznak és meghalnak... mások születnek, és azok is esznek, isznak alusznak, és nehogy elpusztuljanak az unalomtól, gonosz pletykával teszik változatossá az életüket, pálinkával, kártyával, pereskedéssel, a feleségek megcsalják a férjüket, a férjek meg hazudnak, és úgy tesznek, mintha semmit sem látnának, és ez a romlott levegő megnyomorítja a gyerekeket, és kialszik bennük az isteni szikra, és ugyanolyan szánalomra méltó, egymáshoz hasonló holttestek lesznek, mint apáik és anyáik." Ezek a szavak - miután egyáltalán nem élesednek provokációvá - az előadás mottójaként hatnak. Erről szól Szász János Három nővére, hogy miért nem lehet igazi életet élni. Hogy hol enyésznek el azok a lehetőségek, amelyek értékessé, egyedivé tehetnék az egyes ember életét.
Danyi Judit (Olga), Trokán Nóra (Irina), Magyar Éva (Mása)
Szász nem ezzel mond eredetit a darabról, mert ez a Csehov-mű kézenfekvő olvasatának tűnik, inkább azokkal a részletekkel, árnyalatokkal, amelyek révén rendkívül gazdagon mutatja meg az elrontott (vagy meg sem élt) élet különféle változatait. A kecskeméti Három nővér ugyanis nem a főcímben jelzett színházi iróniát folytatja, de nem is Andrejnek a kecskemétieket megszólító provokációját szélesíti. Inkább azt az utat választja, ami a magyar színházban a leginkább megszokott: markáns rendezői ötletekkel, karakteres színészi gesztusokkal történetté bővíti Csehov lírai drámáját.
Míg Csehov csak utal a háttérben zajló, sokszor láthatatlannak tűnő eseményekre, Szász János ezeket kibontja, kinagyítja. A kecskeméti előadás legnagyobb erénye, hogy pontosan mesél, és ezáltal Három nővér olyan színeit hozza elő, amelyek ritkán jelennek meg magyar színpadokon.
Ez elsősorban nem annak köszönhető, hogy a rendező a közelmúltba helyezi a történetet. Az öltözékek is tegnapiak: a színes női ruhák mellett orosz katonai egyenruhák és terepszínű gyakorlóöltözékek tűnnek fel. A díszlet pedig a polgári világ emlékeit kacattá tevő szovjet társbérletet idéz, ahol kényszerűen összezsúfolódik minden: tárcsás mosógép és centrifuga áll a tűzhely előtt, a sarokban junoszty televízió működik, a fotelek és a kanapé mellett földre fektetett matrac szolgál fekhelyül.
Lengyel Tamás (Andrej), Bognár Gyöngyvér (Natasa) - Forrás: Katona József Színház, Kecskemét
Azért támad az embernek az a benyomása, hogy Szász János friss szemmel nézett rá a Csehov-darabra, mert rendezésében nemcsak a történet ismert összefüggéseit teszi világossá, hanem új árnyalatokat is megmutat.
Például a kecskeméti előadásban Andrej (Lengyel Tamás) egyértelműen a kisöcs szerepét tölti be három nővére mellett. A kezdőképben oldalra húzódik, csendben pengeti a gitárját (és nem a hegedűjét), míg a nővérek a nézőkkel szemben, középen ülve apjuk haláról beszélnek. Ekkor azonban sípolni kezd a tűzhelyen hátul egy teáskanna, mindhárom lány Andrejra néz, aki tudja is a dolgát, de vigyázatlanul nyúl a forró kannához, és megégeti a kezét. A három lány úgy kacag, mint akik már várták, hogy valami hasonló történjen. Kicsit lenéző szeretettel bánnak vele. Néha meg is legyinthetik, mert például, amikor a második felvonásban Mása valami keményet mond Andrejnek, akkor a fiú be is húzza a nyakát, mint aki bármikor pofonra számíthat. Andrej a kisöcs helyzete ellen is lázad, mikor megkéri Natasa kezét. Nővérei az üveg mögött fülelnek, a földre is huppannak, amikor Andrej rájuk nyitja az ajtót. És hogy megakadályozza nővérei mulatságát (Natasát egyébként is kikacagták már), valami meglepőt mond a lánynak: legyen a feleségem! (Előtte úgy csókolgatta, mint aki először kóstol női ajkat.) De Natasa (Bognár Gyöngyvér) is kisfiúként kezeli Andrejt. Amikor nem szólt időben, hogy ne jöjjenek az álarcosok, ő is ad neki egy taslit, egyébként is lekezelően bánik vele: hol túlnyájaskodja, hol megkeményíti a kapcsolatukat. Nem véletlen, hogy Andrej inni kezd: alávetettségéből nem tudja előküzdeni magát, és magának is hazudni kezd. Önáltatásait hazugságáriává bővíti, amikor - nyilván lelkiismeret-furdalásától űzve - vallomást tesz nővéreinek, hogy miért vett fel jelzálogot a házra, közös atyai örökségükre.
De nemcsak Andrej történetét bontja ki ilyen pontosan az előadás, hanem a másokét is. Hasonló szépen felépített ívekben bontakozik ki többiek sorsa is. Például az, ahogy Olga (Danyi Judit) majdnem beleszeret Versinyinbe (Fazakas Géza), hosszasan, gyengéden szorongatja az őrnagy kabátját az első felvonásban, míg főzés közben meg nem hallja, hogy Versinyin házasember és két gyereke is van. Olga hátrafordul a tűzhelytől, szomorúan néz a férfira, mint egy újabb elenyészett lehetőségre. Viszont eleinte Mása (Magyar Éva) nem törődik Versinyinnel, meg sem látja benne a férrfit, mert szerelmes a férjébe, Kuliginbe (Dunai Tamás). Amikor megérkezik a tanár, hosszú, forró csókkal köszönti, az ölébe is ül (mint egy örök nebuló), csak azon szólalkoznak össze, hogy Másának nincs kedve találkozni a tantestület otromba tagjaival... A második felvonásban látjuk azt a pillanatot is, amikor Versinyin szerelmet vall Másának. Az asszony meglepődik és megszédül. De Versinyin nem tétovázik, megcsókolja, majd a matracra is dobja Mását. Ebben a vad ölelésben születik meg - mint egy robbanás - a szerelmük. Később, a negyedik felvonásban ugyanilyen vad az elválásuk is: Mása belecsimpaszkodik Versinyin lábába, és ahogy a férfi lépked, úgy húzza maga után az asszonyt a földön, de nem tudja lerázni. Más kapcsolatoknak az összetartozásnak másfajta, gyengédebb, talán meg sem valósult árnyalatai is megjelennek. Például fontos az a pillanat, amikor Kuligin - már sejtve, hogy csalják - szerelmet vall Olgának. Hosszan és szépen beszél arról, hogy őt kellett választania. A lány meglepődve csak annyit tud mondani: „mi van?" Ez a hirtelen, a mélyről felszakadó kérdés azt jelenti: miért nem korábban mondtad ezt.
Fazakas Géza (Versinyin), Magyar Éva (Mása)
De Irina történetét vagy Natasa házfoglalását is hasonlóan pontosan meséli el az előadás. Ez utóbbiban ismét közelítésmódot vált az előadás. A negyedik felvonást nem vetített kép jelenti be, hanem egy gyors átdíszletezés. Jönnek a katonák, és kiürítik a színpadot. A dandár elköltözésének képzete közös színpadi képben jelenik meg azzal, ahogy Prozorvék otthona átalakul. És ahogy veti le díszeit a szoba, ahogy lecsupaszodnak a falak, tűnnek el a tárgyak a padlóról, szól a Doors zenéje: „This is the end". És a vég keltette üresség érzete gyönyörű színpadi képpé bővül: hátul áll egy magányos férfi, nincs semmije, csak egy búgócsiga a kezében. Az összes elenyészett reményből csak ennyi maradt, Irina boldog névnapjának emléke. Megpróbálja megpörgetni a padlón, ezzel mintegy utoljára megpróbál közel férkőzni a lányhoz. De Irina (Trokán Nóra) csak házasságot ígér, szerelmet nem. Még gyengédséget sem. Így hát a Tueznbach báró (Csémy Balázs) elmegy meghalni.
Danyi Judit (Olga), Trokán Nóra (Irina), Lengyel Tamás (Andrej), Magyar Éva (Olga)
És jön Natasa, és gyerekbútorokkal és otromba játékokkal telepakolja a szobát. Ez már az ő birodalma. Itt már egy másik időszámítás kezdőik.
Csehov: Három nővér
Katona József Színház, Kecskemét
Fordította: Kosztolányi Dezső
Díszlet: Szász János
Jelmez: Vereckei Rita
Szcenikus: Szabó Csaba
Dramaturg: Upor László
Rendező: Szász János
Szereplők: Lengyel Tamás, Bognár Gyöngyvér, Danyi Judit, Magyar Éva, Trokán Nóra, Dunai Tamás, Fazakas Géza, Csémy Balázs, P. Györffy András, Ádám Tamás, Széplaky Géza, Báhner Péter, Kovács Gyula, Jablonkay Mária
Jászay Tamás: Mi lett veled, Anton Pavlovics
Zappe László: Szovjetizált nővérek
Három színésznő a három nővérről
