Ha nem tudnám, hogy táncfesztiválon veszek részt, akkor azt gondolnám, hogy egy sörfesztiválon vagyok. A kedélyes bajor hangulatból a Fivérek  hat órakor kezdődő latinos temperamentumú zenéje mozdít ki.

Háromnegyed hétkor elkezdődnek a kötelező körök: Borkai Zsolt, Győr olimpiai bajnok polgármestere megnyitó beszédében büszkén jelenti ki, hogy Győr most is magasra tette a lécet, és ezzel a táncbiennáléval jelenleg a magyar kultúra fővárosává vált. Aztán méltatta a rendezvényt szervező Győri Balett művészi teljesítményének magas színvonalát, ami, megítélése szerint, fontos tényező a magyar és az európai kultúrában egyaránt.

A Győri Balett művészeti vezetője, Kiss János is köszönti a nagyérdeműt, és elmondja, hogy igyekeztek az idén is a lehető legszínesebb táncpalettáról összeválogatni a hatnapos rendezvénysorozat produkcióit. Beharangozta többek között a Magyar Nemzeti Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a Pécsi Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, és a Román Sándor vezette ExperiDance műsorait. Kiemelte, hogy a poznani Lengyel Táncszínház vasárnapi fellépésén szimbolikusan, a táncon keresztül fogják átadni az Európai Unió soros elnökségi posztját Lengyelországnak.

Forrás: http://www.snd.sk

A megnyitó után gyorsan beveszem magam a színházba, ahol máris kezdődik a Pozsonyi Nemzeti Balett Hattyúk tava című előadása. A tegnapi előadásokhoz hasonlóan ez a darab is teltházzal fut a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen mégiscsak a balettirodalom legnagyobb klasszikusáról van szó, másrészt a progresszív, kortárs Győri Baletten nevelkedett, művelt győri közönség számára a klasszikus balett igazi csemegének és ritkaságnak számít.

Az előadás annyira klasszikus, amennyire csak lehet: tradicionális jelmezek, fehér tüllszoknyák, pelyhes tollak, fehér fejdíszekben kecsesen lejtő, bájos hattyúk a tóban, csillogó, ízlésesen díszesre szabott toalettek és népviseletek az udvari jelenetekben. Minden csupa kellem és báj, szürreális, álomszerű színpadképek. Végig olyan érzésem van, mintha mesekönyvet lapozgatnék, amiben a díszletek a mesekönyv lapjai, a szereplők pedig ezekről a lapokról kilépve elevenednek meg, és mesélik el nekünk Siegfried herceg, Odetta hercegkisasszony, Rotbart, a gonosz varázsló, és lánya Odillia történetét.

Forrás: http://www.snd.sk

A meseélményemet egyedül az rontja el, hogy a produkció nagyvonalúan lapozza át a mese első pár oldalát: egy rövid bevezető snitt erejéig látjuk, amint egy fekete árny, azaz Rotbart elragadja az ártatlan Odetta hercegkiasasszonyt, de a történet ismeretének hiányában egészen biztosan nem jön át, hogy itt most egy szomorú metamorfózis tanúi vagyunk. Minden túl gyorsan és nem elég látványosan történik, ezért a hercegkisasszony hattyúvá változásának aktusát képtelenek megjeleníteni, az átváltozások cselekményszálát és motívumait artikuláltan végigvinni.

Odetta és Odillia szerepében Romina Kolodziej végtelenül kecses, finom, feltűnően technikás táncos, de ahogy az előadás szünetében elkapok egy félmondatot: „...látszik, hogy ez a lány hordja a nadrágot”. Muszáj azonosulnom ezzel a gondolattal, mert valóban képtelen a színpadon letagadni a személyiségét, akárhogy próbálkozik: alakításában túl kemény a fehér hattyú. Nem tudja az elvárt és egészséges kontrasztot megteremteni a fehér és a fekete hattyú között. Sergej Jegorov fantasztikus teljesítményt nyújtott Siegfried herceg szerepében, egy igazi régi vágású, hősszerelmes, a kelleténél talán egy kicsit szebb lelkű és érzékenyebb figurát hozott. Andrej Szabo, a maga nagyszabású méreteivel és erős kisugárzásával félelmetes volt Rotbart szerepében, de szerintem a szerep több agressziót is elbírt volna, főleg a Siegfrieddel való párharc jelenete során. Mindezektől a hiányosságoktól és apró hibáktól eltekintve alapvetően egy magas színvonalú, kidolgozott, összecsiszolt, bravúros, szemet gyönyörködtető előadást láttunk, ami tökéletes megfelelt a darabbal támasztott prekoncepcióknak, a vártnál nem volt se több, se kevesebb.

A tegnapihoz hasonlóan ma este is elégedetten ballagtam ki a színházból, de sajnos ma sem kerekedett fergeteges közös városi tánc a téren az előadás közben leszakadó eső miatt. Az estére beharangozott „Colores del tango” est eredetileg tervezett formájában elmaradt, de pár fanatikus nem adta föl, és a színház fedett előcsarnokában tangózott egyet. Én inkább feladtam, és napi testmozgásnak a tánc helyett a viharban biciklizés műfaját választottam, gondolván, ez még csak az első nap, táncolhatunk eleget hétfő estig.

A HATTYÚK TAVA

Szlovák Nemzeti Balett

Zene: Pjotrj Iljics Csajkovszkij

Libretto: Vladimir P.Begitchev, Vassili Geltser

Színpadkép: Afael Georgijevič Avnikjan és Olga Pavlova után Lev I. Ivanov és Marius Petipa

Díszlet és jelmez: Josef Jelínek

Balettmesterek:Nora Gallovičová, Igor Holováč, Mária Kupcová

Koreográfia: Lev I. Ivanov és Marius Petipa

Főbb szerepekben:

Odetta/Odillia:Romina Kołodziej

Siegfried herceg: Sergej Jegorov

Rotbart: Andrej Szabo

Jester: Juraj Žilinčár

Királynő: Kvetoslava Štefeková

Tutor: Vladimír Kotrbanec