Azonban a Győri Nemzeti Színházban zajló balettgála sokkal csábítóbb volt számomra, hiszen ki tudja, mikor láthatom újra egy színpadon, egymás után szerepelni az Opera, valamint a pécsi, az egri és a szegedi társulatok művészeit.

A gálaest nyitányaként a Magyar Nemzeti Balett két kiváló táncosa, Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán adtak elő egy részletet a nemrég újra bemutatott Giselle című vadromantikus balettből. Kozmér és Oláh önmaguktól talán túlságosan is meghatódva rakták ki a legsúlyosabb szentimentalizmus köveivel a győri színház nagyszínpadát. Technikailag kifogástalan teljesítményt nyújtottak, de a szerep szerinti, síron túli szerelmi kettősüket túl komolyan véve, nagyon könnyen lényegültek át – persze öntudatlanul – önmaguk paródiájává.

Kozmér Alexandra, Oláh Zoltán - Fotó: Dusa Gábor

Ezt követte szerencsés kontrasztként a Pécsi Balett Szimbiózis című műsora. Nagy Írisz és Szabó Márton szerelmi kettősnek tűnő előadása nemcsak zenéjében, jelmezeiben, koreográfiájában és mozdulatvilágában volt modern, hanem szellemiségében is. Nagy Írisz tökéletes ellentéte a naiv, törékeny és az örök áldozat archetípusát megtestesítő Giselle-eknek: nemcsak fizikai valójában masszív és erős jelenség, hanem kisugárzásában és színpadi jelenlétében is. A duett önmagában is, de az előzőhöz képest különösen jól megmutatja a klasszikus férfi-nő szerepek felcserélődését, és a mai dominanciaharcot a két nem képviselői között.

A Szimbiózis adta tempó, lendület és alaphang egyenes ágú folytatása volt a Barta Dóra vezette egri társulat Változások című négyszereplős etűdje. A két férfi és a két női táncos alkotta csoport egy megfejthetetlen, kollázs zenére pörögte szét magát a színpadon. Az élő anyag lüktetése voltak ők négyen, akik magukban hordják az ősrobbanás állandó lehetőségét, de az a tragédiájuk, hogy képtelenek a kitörésre. A kitörés mellett a folyamatos nyugalomra, a belső békére is törekszenek, de a harmóniát sem találják meg, képtelenek dűlőre jutni önmagukkal és egymással.

Testek filozófiája (Szegedi Kortárs Balett) - Fotó: Dusa Gábor

A szünet után a Szegedi Kortárs Balett Testek filozófiája című előadásából láthattunk részleteket. A koreográfiai kísérletként definiált előadásban a táncosok különböző eszméket, életünk alapvető jelszavait testesítik meg, a szó szoros értelmében, mint „férfi, nő, múlt, ösztönök, vágyak, neveltetés, vallás, áldozat, gátlások, szépség, politika, erkölcs” stb. A felsorolt fogalmak tárgyalásának szentelt filozófiai szakirodalom vaskosságától függetlenül, az előadás meglepő módon nagyon szórakoztató volt, és a társulat zseniális humorérzékéről adott számot. Az előadás azt is bebizonyította, hogy a jó táncos és a jó társulat nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is képes bármit eltáncolni, a lehető legelvontabb dolgokat is, persze nem árt, ha a kísérlet sikeréhez egy ötletes jelmez is hozzájárul.

A testfilozófia után következett az igazi mélyfúrás, mert a Belső pokol – Óda a szeretőkről  címet viselő darabbal merültünk le csak igazán Juronics Tamás elméjének rejtett bugyraiba. Az alapvetően nagyon ijesztő külsejű, hatalmas Haller János a Szegedi Balett igazgatójának démonikus koreográfiájában hol Mephistóvá, hol démonná, a halál angyalává, pokolfajzattá vagy isteni maszkot magára öltő ördöggé lényegült át. Partnere, a duett valódi főszereplője, a gyönyörű Hajszán Kitti neki kiszolgáltatva, magából szép lassan kivetkőzve vergődött végig a színpadon. A Belső pokol főként a zenének és az átlátszó, ipari műanyag függönydíszleteknek köszönhetően asszociációszerűen előhívott számos horrorfilmes jelenetet. Sokszor úgy éreztem, hogy Lars von Trier ott ólálkodik valahol a takarásban.

A suszter álma

A Pokol tüzén élve elégetett nő és a felette diadalmaskodó, kacagó démon nyomasztó képét sikeresen elfeledtette velem a Vaskakas Bábszínház és a Fitos Dezső Társulat végtelenül bájos közös produkciója, A suszter álma. A darab már csak a műfaji keveredés szempontjából is érdekes volt, mert organikusan, a legnagyobb természetességgel olvasztotta egymásba a néptáncot a bábszínházzal. A báj azonban itt sem volt tét nélküli, mert horrorisztikus, misztikus és szürreális elemekből ebben az előadásban sem volt hiány, de itt az ördög nem közvetlenül az asszonyba bújt bele, hanem a cipőbe, és a cipőn keresztül az asszonyba. Még szerencse, hogy a suszter fölébredvén az álmából, megregulázta a cipőket meg az asszonyt is.

A balettgála méltóképp zárta le a III. Győri Táncművészeti Biennálé nagyon is színvonalas és sokszínű balettszekcióját, A suszter álma pedig a maga folklorisztikus hangulatával kellemesen megágyazott az elkövetkezendő napok néptáncos és hasonló produkcióinak.

Giselle

Magyar Nemzeti Balett

Libretto: Théophile Gautier

Díszlet: Csikós Attila

Jelmez: Vágó Nelly

Zene: Adolphe Adam

Koreográfia: J. Perrot, J. Coralli és M. Petipa nyomán átdolgozta és színpadra állította Eldar Aliev

Előadók: Kozmér Alexandra, Oláh Zoltán

Szimbiózis

Pécsi Balett

Zene: montázs

Koreográfus: Nagy Írisz, Vincze Balázs

Előadók: Nagy Írisz, Szabó Márton

Változások

Badora Társulat

Előadók: Horváth Zita, Zombori Dorottya, Kiss Róbert, Feledi János, Barta Dóra

Testek filozófiája

Szegedi Kortárs Balett

Zene: Milan Savic, Chopin, Liszt, Schumann, Csajkovszkij, Gershwin

Fény: Stadler Ferenc

Koreográfia: Juronics Tamás és a társulat

Rendező: Juronics Tamás

Előadók: Szarvas Krisztina, Markovics Ágnes, Tarnavölgyi Zoltán, Finta Gábor, Haller János, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Horváth M. Gergő, Zsadon Flóra, Tóth Andrea, Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta, Májer Gábor, Palman Kitti

Belső pokol – Óda a szeretőkről

Szegedi Kortárs Balett

Díszlet: Juronics Tamás

Jelmez: Molnár Zsuzsa

Fény: Stadler Ferenc

Zene: Liszt Ferenc

Koreográfus: Juronics Tamás

Előadók: Hajszán Kitti, Haller János

A suszter álma

Fitos Dezső Társulat – Vaskakas Bábszínház

Tervező: Michac Gábor

Zene: Pál Lajos és Makó Péter

Rendező, dramaturg: Kocsis Rozi

Bábművészek: Ragán Edit, Szúkenyik Tamás

Táncosok és koreográfusok: Kocsis Enikő, Fitos Dezső