Fekete március: összecsapó román és magyar tömegek, mondvacsinált indokok, bizonytalan számú áldozat. Ennek a húsz éve, vagyis 1990. március 20-án történt eseménynek a feldolgozása a magyar és román színészekből álló társulatpár előadása. Az optikusok köreiben a 20/20-as érték az éleslátás ismérve – a Yorick és a dramAcum tagjaié az élesláttatás. Lássuk át a történelmi tényeket, lássuk meg a felek összeférhetetlen sérelmeit, az egymással homlokegyenest szembemenő vélekedéseket – lássuk be: egy város segélykiáltása eddig süket fülekre talált.

 Mellei körül háromszög és négyszög alakban fehérlik a bőre a függöny elé lépő csokibarna bűvészsegédnek. Jól ismert trükköt mutat be, közben kacsint, teli szájjal mosolyog, hogy mindenképp vegyük a lapot. A kártyák csak később jönnek, a férjkereső szeánsznál, most piros kendő kerül elő minden zsebből, zugból.

A szatmárnémeti magyar társulat megújult vezetése markánsan alakítja műsorpolitikáját. Az egyik legmerészebb lépésként meghívták Mohácsi Jánost rendezni. Az ötlet bevált: nívós előadás született, amelyen remekül szórakozott a vasárnap délutáni, főleg idősebbekből álló közönség. Csak néhány nézőt riasztott el (és késztetett valamelyik szünetben távozásra) a majd' négyórás játékidő.

Tényleg. Ott lapul a kütyü mindenki zsebében. Csörög, morog, üzen: irányítja az életünket. Mondhatni, hétköznapjainkat a mobil-témára improvizáljuk. Pontosan úgy, ahogy az egri társulat építette fel a Csörgess meg!-et.

A fiatal orosz drámaíró, Szergej Medvegyev művét mutatta a Csokonai Színház. A Fodrásznőből a Debrecenben immár másodszor dolgozó orosz Viktor Rizsakov igazi örömszínházat rendezett. Az előadás legnagyobb erénye a volt beregszászi színészek alkotta „minitársulat": Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László fergeteges játéka. A produkcióról Mátyás Edina ír.

Übü király birodalma egy újsághegy, ő pedig benne ül nyakig. Nyakig a szaharban, miközben ezen a szahar világon csámcsog, szó szerint nyálazva az újságok nyomdafestékét és a belőlük kiolvasható világot.

Decemberben mutatta be az Örkény István Színház a Kasimir és Karolinét. Bagossy László szokatlan módon közelít Ödön von Horváth darabjához. Új nézőpontból tekint rá a darabra, mást mond el a történetről, teljesen szokatlan színházi formát választ hozzá. A „kísérlet” azonban nem experimentális rétegszínházat, hanem rendkívül szórakoztató előadást eredményezett. Bagossy László rendezését – az eddig megjelent recenziókra is utalva – Sándor L. István mutatja be.