A Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál (Trafó) keretei között két rövid produkciót láthatott a közönség a kanadai Stéphane Gladyszewskitől. Az In Side és az Aura felsőfokon játszik az interdiszciplinaritással, ezért a műfaji besorolás esetükben soha nem lehet elég pontos és kielégítő.
A színpadkép egyszerű. Amikor belépünk a Trafó nagytermébe, két felülről lelógatott fehér anyagot látunk, egy nagyobbat középen, egy vékonyabb csíkot jobb oldalt. Két vetítő szerkezet középen, a nézőtér első sora előtt, a fehér anyagokra merednek. Többek puszta eszközöknél, az előadás fontos részét képezik, erre utal az is, hogy az ezeket megvilágító spot alszik el utolsóként. A két előadás közötti átmenetet zene-zaj (légzés hangja) tölti ki, ebben végződik az In Side, és ezzel kezdődik az Aura. Pár percre, az átállásra világos lesz, de ez szerencsére nem töri meg a hangulatot.
Mindkét előadásban vetített, virtuális és valós, jelen lévő testeket látunk, melyek a maguk abszolút egyszerűségében tárulnak elénk. Mivel meztelenek, semmilyen, a színpadon szokásosnak vagy szokványosnak számító, a figurát meghatározó jelmez nincs rajtuk. Ehelyett fénybe és képekbe öltözteti őket Gladyszewski, sokszor saját testük képébe. Közöttük - többnyire - a fehér anyag, mely azonban nem nyugodt vetítői felületként működik, mert a táncosok állandó kontaktusba lépnek vele, belebújnak, mozognak velük. Gladyszewski mozgó és állóképet rak a virtuális és valós testekre, így azok a táncosok testét követő fehér anyag által háromdimenziós minőségükben jelennek meg. Az előadások adott pontjain a vetített és a színpadon valósan megjelenő testek összetalálkoznak. Átfolynak egymásba, folytatják a másik mozdulatát, vagy épp együtt mozognak - együtt, de korántsem teljes szinkronban. Az apró elcsúszások, a „majdnem ugyanaz" érzése megtévesztően működik. Mindkét előadás egy folyamatos átmenet: sokszor szinte képtelenség érzékelni, hogy az a test, amelyet látunk, épp a valós vagy a vetített. Ezt az átmenetet a legtöbbször nehéz érzékelni, mindig csak a rádöbbenés marad a nézőnek. Gladyszewski végig játszik a virtuális és a valós minőségével és a kettő közötti határral, elbizonytalanítja a test határvonalait. Nagyon erőteljes az a metaforikus világ, melyet a művész ebben a két előadásban a mozgó és állóképek által megteremt.
Forrás: Trafó
A produkciók egyértelműen a fotóművészet, a szobrászat és a videóművészet hatásáról árulkodnak. E két munkájában is felfedezni a Gladyszewskire oly erőteljesen jellemző interdiszciplinaritást, amely meghatározza műveit. Az alakok tálalásában a szobrász látásmódja ugyanúgy felfedezhető, mint a fotósé vagy a videóművészé.
Az In Side és az Aura megkérdőjelezik az objektív látást. Utóbbiban azonban Gladyszewski olyan effekteket használ, melyek fiziológiailag is megzavarják azt. A legjellemzőbb, amikor egy nagy villanással egy-két pillanatra tulajdonképpen kiégeti a néző szemét, ez aztán, korántsem ritmusosan, de vissza-visszatér, és mivel nem lehet tudni, hogy mikor, teljes zavarban van a látás, mert nem tud hozzászokni az új környezethez. És bár a hirtelen jött fény hivatalosan azt szolgálja, hogy a szemlélő hirtelen megpillantson valamit a színpadból, a képből, az agy túl lassan, nem a rövid világosság momentumában fogja fel a látottakat, hanem akkor, amikor már újra sötétség van. Az egymás után érkező, utólag felfogott és értelmezett képek a ritmus hiánya miatt csak nehezen állnak össze egésszé.
Az este leginkább egy nagy, pozitív értelemben vett érzéki csalódásként élhető meg. Gladyszewski mindkét előadásnál hasonló technikai megoldásokat alkalmaz, ezért lehetséges, hogy a tematikailag szorosan összefüggő produkciók ugyanazon az estén egységként, egymás után láthatóak. Az In Side és az Aura egyaránt a látás problemalizálását és az emberi test tematizálását állítja a középpontba, de míg utóbbi az előadások tartalmi felét érinti, addig előbbi alapvetően megkérdőjelezi a befogadó pontos észlelő képességét, mely aztán az értelmezést is befolyásolja. Hiszen normál esetben nem okoz különösebb nehézséget a néző számára az élő és a vetített képet megkülönböztetése. De csak normál esetben.
In Side (2003)
Fény: Jean Jauvin
Zene: Mat Cober, Plastikman
Koncepció, videó, koreográfia: Stéphane Gladyszewski
Táncosok: (virtuális:) Jason Diggins, Stéphane Gladyszewski (valós:) Elizabeth Emberly, Justin Gionet
Aura (2005)
Fény: Jean Jauvin
Zene: Nicolas Basque
Számítógépes programozás: Etienne Grenier
Koncepció, videó, koreográfia: Stéphane Gladyszewski
Táncosok: (virtuális:) Katie Ward, Elizabeth Emberly, Emmanuel Proulx (valós:) Elizabeth Emberly, Emmanuel Proulx
Időpont: 2010. február 16-17.
Helyszín: Trafó
Sz. Deme László: Tükörjáték videóra
Szoboszlai Annamária: Vizuális futureszk
http://www.youtube.com/watch?v=9JXvuSN3Wmw&feature=player_embedded
