A Trafóban 2010. február 7. és 26. között ötödik alkalommal látható a Temps d'Images - Képek Ideje Fesztivál, mely olyan, elsősorban tánc és színházi előadásokat mutat be, melyek a vizualitással való kísérletezésből születtek. Az idei fesztivál első színpadi produkcióját a Merlinben láthatta a közönség: Fabien Prioville Jailbreak Mind című koreográfiáját.
Egy számítógépes játék világában vagyunk, jellegzetes vizualitás uralkodik a színpadon. Fehér balettszőnyeggel borított teret látunk, mely egy nagy hátsó falban végződik, ezekre az előadás során folyamatosan vetítenek. Két oldalt egy-egy előrébb álló hasáb töri meg a képet. A középpontban egy nagyváros felé közelítő helikoptert látunk, melyből a házak felett egy alak ugrik ki. Ez az alak később lövöldözni kezd, és a virtuális vér szertespriccel a virtuális térben. Aki valaha nézett már legalább 10 percen keresztül ilyen embervadászós videójátékot - természetesen vannak sokkal szelídebb tematikájúak is -, már sejti az uralkodó hangulatot.
A Jailbreak Mind középpontjában egy játékos, ún. otaku áll (japán megnevezés), akinek virtuális világát mangák és az említett videójáték-világ adja, teljesen a részévé válik, épp ezért a virtuális és a valós megkülönböztetése már egyáltalán nem magától értetődő. Hírekből és az azokat feldolgozó műalkotásokból tudjuk, hogy nem egy esetben vezet ez valós tragédiákhoz. Hogy csak a nyugati kultúrkörben legismertebb példát idézzük: Gus Van Sant Elefánt című filmjében a kiindulópont az 1999-es littletoni (USA) középiskolai vérengzés. A két lövöldöző fiú szintén a valóság és a virtuális világ számukra nehezen elváló határán élt.
Amikor a képen a játékos kiugrik a helikopterből, Fabien Prioville is megjelenik a színen, ő a Jailbreak Mind játékosa. Addig azonban eltelik kb. öt perc, mely elegendő ahhoz, hogy a néző is átvegye valamelyest a megjelenített virtuális világ hangulatát. A táncos az előadás első harmadában „csak" ráhangolódik a játékra, mozgása mondhatni nagyrészt digitális, apró, tört mozdulatai folyamatos mozgássá állnak össze, mely pont annyira furcsa és hamar megszokható egyszerre, mint egy videójátékban megjelenő virtuális alak mozgása. Többször megtörténik az azonosítás, a háttérben kivetített alak és a táncos többször szinkronba kerülnek, előfordul, hogy egy felfüggesztett asztallap mögé bújva az alak felső teste a vetített digitális bábué, törzstől lefelé pedig valóságos.
Fotó: Dusa Gábor
Aztán megtörténik a teljes azonosulás. A színpadi figura szorosan fejére tekeri fehér pólóját, ezzel együtt elveszíti civil arcát. Leül a nézőknek háttal, a háttérrel szemben, ahol a kivetített alak - immáron ő - elkezdi az öldöklést, virtuális emberekre lövöldöz. Rövid átmenet után - a színpadi figura apró fa testrészekből rakja össze áldozatait - vetített holttest-körvonalak rajzolódnak ki a földön, egyre több virtuális halott jelenik meg egymás után. Egy kamerával a kezében a figura elkezdi pásztázni először a körvonalakat, majd az aznapi közönségét, miközben másik kezét különféle fegyvertartó pózba állítja be. A háttérből eltűnik a virtuális világ, helyét a valós veszi át, pontosan követni tudjuk, hogy kamerájával, mint egy fegyver keresőjével, kit vesz célba az aznapi közönségből. A virtuális világból átkerültünk újra a valósba, mely azonban kicsit sem hasonlít az eredetire.
Fabien Prioville a szigorú értelemben táncnak talán nem minősíthető mozgásokat is nagyszerű kifinomultsággal végzi, az akció a visszafogott, lassú mozgástól lesz dermesztő. A Jailbreak Mind koreográfiája szépen megrajzolt ívet jár végig. A színpadi figura kezdetben teljesen civil, erről tanúskodik egyszerű, konszolidált zakója és tiszta tánca. De ahogyan egyre jobban beleéli magát a játékba, és kezd elveszni annak világában, mozgása fokozatosan átalakul, egyre inkább idézi a játék virtuális figurájának mozdulatait. És amikor újra egy nyugodt, normál állapotot mutat, tudjuk, hogy a valós és a virtuális világ közötti választóvonal számára ugyanúgy elbizonytalanodik, mint ahogyan a színpad és a nézőtér közötti határ is, hiszen a közönséget a színpadon kivetítve, a játék részeként látjuk. Az előadásnak kétségtelenül ez a legerősebb pillanata, egészen hátborzongató.
Fabien Prioville: Jailbreak Mind
Temps d'Images Fesztivál
Koncepció, koreográfia, tánc: Fabien Prioville
Zene: Frank Schulte
Videó: Uli Sigg
Helyszín: Merlin Színház
Idő: 2010. február 9.
http://www.youtube.com/watch?v=iaWfintqsFU
Tóth Ágnes Veronika: Olympia beinteget
