Prezentáció, mert leginkább ez a szó illik arra, amit a portugál színész, Tiago Rodrigues folytat a Trafó színpadán. Egy asztalnál ül, előtte laptop, mellette óriási vetítővászon: előadást tart. Mielőtt elkezdi, elmondja a közönségnek, hogy ha őt akarják látni, inkább a bal oldalon üljenek, aztán hagyja, hogy folytatódjon a beszélgetés a nézőtéren. Viccelődik kicsit, majd leül az asztalhoz. Mintha elgondolkodna egy percre - mesterkélt pillanatok - aztán belekezd a mesébe.

Mesébe egy utazásról, Bejrútról, történelemről, találkozásról és tengerpartról, sci-fibe illő pillanatokról és világmegváltó gondolatokról. Megtudjuk, hogyan találkozott Tiago Bejrútban önmagával, aztán még négy önmagával, és hogy ők öten (vagy hatan, ez már talán mindegy) hogyan keresték reménytelenül azt, amiről ők sem tudták, hogy micsoda, de mindegyikük térképén rajta volt - csak a térképeken nem volt rajta a város, legalábbis mostani formájában. Rajta volt viszont egy tíz, húsz, negyven vagy hatvan évvel ezelőtti város, amely távolról sem hasonlít a mostanira.

Forrás: trafo.hu

Igen, Bejrút változik, újra és újra megépül, házakat bontanak és építenek, utcákat nyitnak és temetnek el. Gyorsan halad a történelem, annyira, hogy az ott élő színész-rendező, Rabih Mroué fejében megszületett a gondolat: az egymást néhány évvel követő városképek - és így: világok - akár párhuzamosan is létezhetnének. Ez a Yesterday's Man alapgondolata: ugyanazon a helyen, ugyanabban a pillanatban egy ember több példányban van jelen, és mindegyik más korban látja a várost.

Szép gondolat, de nem elég egy előadáshoz. Még úgy sem, hogy a költőiséget erősítendő, miközben a lehetetlen, de - a narráció szerint - mégis megtörtént esetről beszél, Tiago a tenger végtelenségéről is szól néhány szép mondatot - amely mondatok egyidejűleg a kivetítőn is megjelennek letisztult betűtípussal. Pontosan olyan a hatás, mintha egy szépen megtervezett idézetgyűjteményt lapozgatnánk: érdekes gondolatokat öntöttek szép formába, de a sok mozaikdarabból mégsem áll össze a kép.

Forrás: trafo.hu

Hiába a sok egymásba animált térképrészlet, mert nincs mellette olyan lehengerlő előadó, aki megfelelően csomagolná a történetet. Tiago Rodrigues szimpatikus ember, de az előadás túlságosan a mondanivalóra épül; úgy tűnik, mintha az alkotók pusztán matematikai problémának tekintették volna a prezentációt, és azt hinnék, hogy a hatásos (vagy annak hitt) képek vetítése közben tartott hosszú csöndek elegendőek a katarzishoz.

Persze lehet, hogy a Trafó nagy (és jórészt üres) tere ütötte agyon a bensőséges hangulatot. A feliratozás miatt Tiago prezentációja nem tölthette be a teljes vetítővásznat, így - ezt maga a performer szőtte bele mondanivalójába - kevésbé lehetett hatásos a hosszú sötétséget követő erős fehér fény, amely így még az első sorból nézve sem váltott ki olyan erős zsigeri érzéseket, mint amilyeneket az alkotók szerettek volna.

Forrás: trafo.hu

A Yesterday's Man nem revelatív előadás - legfeljebb annyi derült ki belőle, hogy van Libanonban olyan színházművész, aki tud, mer és akar külföldön kísérletezni. Ez a művész azonban - ha keveset is, de - szól arról, hogyan használja fel a libanoni rendszer a történelem apró, hétköznapi nyomait - régi épületek romjait - saját legitimizációjára. Ha valami, akkor ez az előadás valódi értéke.

Yesterday's Man

Író: Rabih Mroué, Tiago Rodrigues, Tony Chakar

Díszlet, fény: Thomas Walgrave

Szereplő: Tiago Rodrigues

Helyszín: Trafó

Előadás: 2009. október 5-6.