Elutazni Önmagunkhoz
Ködből, csöndből – Duna Táncműhely
„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz" (József Attila)
A Duna Táncműhely előadásán tudat és tudatalatti határán táncolva, fényen és árnyékon át utazhatunk önmagunk felé. József Attila költészetét a darab apropójaként, Ködből, csöndből című versét pedig címében idézi Juhász Zsolt, az előadás koreográfusa, rendezője.
A fényes tükörfólia előtt sötétbe burkolózó csend uralkodik. A magány fehér fénykörébe zárva egy férfi áll összegörnyedve a nézői tekintetek kereszttüzében. Karjai felsőtestére fonódnak, testtartása, hajlott háta fájdalomról, belső vívódásairól árulkodik; mint aki magára maradt súlyos gondolataival. Statikus helyzete lassan oldódik fel a mozgásban, fokozatosan szabadul ki személyes szférájának köréből. A színpad másik oldalán két férfi és három nő áll háttal neki, a fénylő fólia felé fordulva. Ők szintén lépésről lépésre indulnak útnak a térben. Lassú mozdulataikat egy-egy felcsapódva lendülő kar zilálja; a csendet néhol férfi kézfejek csapásának hangja töri meg.
A színpadtérnek a tükörfólia ad fény hatására futurisztikus, szikrázó keretet, vakító hátteret. Amikor azonban kialszanak a fények, sejtelmesen áttetszővé válik, mögötte egy piros ruhás női alak sejlik fel. Büszke tartással, méltóságteljes lassú léptekkel halad, csuklyás ruhájából csak az arca látszik ki. Vajon ki lehet Ő? Feszült figyelemmel kísérjük a fólia mögötti térben való mozgását; szinte várjuk, hogy egyszer biztosan előlép. Jelenlétét erősnek és állandónak érezzük még akkor is, amikor a színpad újra fénybe borul, és a vakító háttér elzárja őt a szemünk elől. (Fénytervező: Kovács Gerzson Péter)
Amikor a csend megszakad, zene kezd csörömpölni. Ütemesen lüktet, ahogy a szívem dobog, vagy a vér áramlik az ereimben; máskor pedig zakatol, mintha egy közeledő vonat monoton zaja üvöltene a fülembe. A fények kialszanak, majd nappali világosságba csapnak át, gyakran villódzássá fokozódva erősítik a feszültséget, nyugalomnak helye nincs.
A díszlet nélküli, lecsupaszított térben, a széttördelt időben a piros ruhás nő kilép a háttérből, és a férfiak nagyon lassan fehér balett-szőnyeget terítenek ki elé. Méltóságteljes lépéseit keleti harcművészetekre, thai chi gyakorlatokra emlékeztető mozdulatok váltják fel. Nemcsak a mozgás minősége változik, hanem a tempója is folyamatosan gyorsul. Az utolsó porcikájáig koordinált karmozgások heves, de végig tudatos irányítással a keleti bölcsesség tanításait idézik. Tudatosan vezérelt mozdulatai a kontrollvesztés határáig fokozódnak, majd ideges őrületbe fordulnak át. Ahogy a férfiak folyamatosan, lassan görgetik ki előtte a szőnyeget, egy sávban megváltozik a padló színe feketéből fehérre: itt és most „történik valami". A kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban kiterített szőnyeget a lányok a lábukkal gurítják vissza, zajlik a fekete-fehér-igen-nem játék. Az előadás során mind a három szőnyeget kiterítik, így folyamatosan változtatják át a padló színét feketéből diagonálisan felemásra, majd a darab végéhez közeledve fehérre. Férfiak és nők állnak fekete és fehér színek határán, fél lábbal itt, fél lábbal ott: így kelhetünk át sötéten és világoson utazásunk során.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/2. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
