Előadástörténet és a szövegváltozat
Úgy tűnik, hogy a magyar színházi életben kitüntetett szerepe van A mizantrópnak, bár sokáig nem tartozott az igazán kedvelt Molière-darabok közé. Az 1971-es bemutató kapcsán még azt írta a főszerepet játszó Gábor Miklós, hogy ez a mű sosem aratott sikert Budapesten(1)[1]. Vámos László Madách Kamarában bemutatott rendezése azonban nagy figyelmet keltett. Nemcsak azért, mert az előadáshoz Mészöly Dezső új fordítást készített (mely a következő évtizedekben együtt élt Szabó Lőrinc 1956-ban készített fordításával), hanem azért is, mert a rendező a 60-as, 70-es évek fordulójának ruháiba öltöztette szereplőit, a díszletek és a gesztusok is korabeli hangulatot teremtettek (az első jelenet előtt például a Hairből vett idézet csendült fel, a társas összejövetelek narkót sem nélkülöző házibulikká alakultak stb.). Az előadás után élénk vita bontakozott ki (elsősorban a Színház című folyóirat hasábjain), hogy van-e létjogosultsága a klasszikusok ilyen korszerűsítésének.
A darab magyarországi színpadi történetében a fordulatot Székely Gábor rendezése jelentette. A Katona József Színház 1988-as előadása elnyerte a színikritikusoktól az évad legjobb előadásának díját(2)[2], s mint később kiderült, ez volt Székely utolsó munkája a színházában, mert 1989-ben távozott az igazgatói székből (s utána hét évig egyetlen rendezést sem készített Magyarországon(3)[3]). A kivonulásnak ez a(z utólag beigazolódott) gesztusa rendkívül személyessé tette Székely rendezését. De az előadás korántsem magánélményeket fogalmazott meg: egy morális alapon álló értelmiségi attitűd jelent meg benne, amely képtelen kompromisszumokat kötni a világot működtető alattomos mechanizmusokkal.[1] Molière műhelyében. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
[2] Akkoriban a kritikusok a mostani 15-tel szemben még csak 9 díjat adtak ki, s nem szavaztak külön az előadásra és a rendezésre.
[3] Akkor is csak kettőt, mert miután Székely Gábor alulmaradt az Új Színház igazgatói pályázatán Márta Istvánnal szemben, többé nem rendezett.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
