Az egyik médium Wim Wenders vadonatúj filmje (Pina, – ein Film für Pina Bausch), melyet eredetileg a rendező egészen másképp tervezett, hiszen még Pina Bausch életében, közösen tervezték el. A másik pedig a Jochen Schmidt tollából még bőven a koreográfusnő életében kiadott, ám hozzánk csak most, a szomorú aktualitás okán eljutott tanulmánykötet. Utóbbi eredeti címe: Pina Bausch – Tanzen gegen die Angst, melynek a 2011-es kiadáshoz készült magyar fordításában az alcím ekképp módosult: Félelmek alagútján át, ami máris jelzi, milyen nehéz feladatok elé állítja a fordítót egy szakkönyv jelentéstartalmainak átültetése – de ne rohanjunk ennyire előre. Még bőven a formai nehézségek előtt adódik az első, legfontosabb kérdés: miért fontos ma egy mozinéző vagy egy monográfia-olvasó számára Pina Bausch személye, pontosabban (mivel az egyértelműnek tűnik, hogy szeretnénk róla minél többet megtudni): mit tudhatunk meg róla mozinéző, ill. olvasó minőségünkben ezekből a médiumokból.
Mindkét alkotás esetében érdemes a kérdést úgy megközelíteni: mit mond azok számára a film és a könyv, akik ismerik (tehát legalább egy teljes előadást láttak tőle), s mit mond azoknak, akik nem ismerik Pina Bausch életművét, legfeljebb „hallottak róla”.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.