Az újjászervezett egri tánctagozat a közönség előtt vizsgázik. A nemrégiben érkezett táncosoknak több fronton is helyt kell állniuk: egyrészt művészi színvonalat tartani, felmutatni, másrészt a színház ideológiájának megfelelni (hiszen jelen esetben ez az ideológia vezette őket közvetve vagy közvetlenül ebbe az épületbe, társulatba). Vagyis, a már önmagukkal lejátszott meccset, a megoldott és helyre tett kérdéseket, annak eredményét a közönségnek kell bemutatni, őket meggyőzni erről a már egyénileg és tagozatilag, társulatilag megszerzett igazságról. Mert vitathatatlan, hogy ilyen tétje is van az előadásnak, nem lehet nem tudomást venni egy komplett tagozat teljes kicseréléséről.
Az új társaság két, egymástól nagyon eltérő formanyelvet választó táncjátékkal vizsgázik. A táncest első része, egy mindössze tizenhét perces koreográfia, Liszt Ferenc Les Préludes című programzenéjére készített tiszta tánc (koreográfus: Mészáros Máté). A szereplők világos árnyalatú, őket tündérszerűvé tevő jelmezekben táncolnak, melyek egyező vagy éppen eltérő színei rokonsági viszonyokat sejtetnek. A táncosoknak egy-egy rövidebb szólóra vagy párosra van lehetőségük, a vállalkozást pont az menti meg, ami nem teszi őt önálló művé az egri színházban: rövid az idő. Szembeszökő a csapat fiatalsága, s ezzel együtt gyakorlatlansága. Néhány táncost (Kelemen Dorottya, Nagy Csaba) ugyan észrevehetően kiemel a csapatból technikai tudása, de a közös munka igencsak hullámzó, szakadozó. A zene lökéseihez, hangulatváltozásaihoz idomulni igyekvő mozdulatok, kombinációk végrehajtói olykor jó szörfösök módjára elkapnak egy-egy hullámot, máskor viszont nem sikerül azt meglovagolni, s elcsúszik, megtörik a táncos lába alatt a hullám, a talaj.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
