A Közép-Európa Táncszínház nem kevesebbre vállalkozott, mint egy időről időre megújuló hitvallás, ars poetica felmutatására. Több mint egy éve a társulat úgy döntött, hogy csak önmaguk belső erőit kiaknázva egy saját hangjukat, mozdulataikat és gondolataikat megmutató előadássorozatot hoznak létre, mely pillanatnyi állapotukat skicceli fel, s nem akarja elfedni a társulatként és táncosként megélt változásokat. Az Io sonoról Sándor Zita ír.
Az ilyen vállalkozás, amely nélkülözi a külső szemet, veszélyes, ráadásul a KET esetében azért is lehet kétesélyes, mert a társulat tagjai nem dolgoztak még koreográfusként. Ugyanakkor pontosan ezért érdekes is: a fiatal táncosok új, számukra meghódításra váró felületen próbálhatják ki magukat, olyan oldalukat mutathatják meg, melyet önmagukból formálnak belső hangok és egyéni, személyes tapasztalatok alapján. Ez az igazi tétje is ennek a közös munkának: akkor válik igazán izgalmassá, ha a személyes vallomás valóban mélyre ás, ha az alkotók levetkőznek minden betanult, puffogtatható patronná szilárdult formát, s friss, mély és őszinte, eddig még meg nem mutatott terepre vezetik egymást és a nézőt.
Ez a mély, talán kegyetlen és fájdalmas, felszín alá hatolás azonban csak ritkán történik meg az Io sonóban: egy korrekt előadást látunk, de több benne a formagyakorlat és a biztonsági mozdulat, mint a felfedező, kereső és kíváncsi, önmagát megérteni vagy önmagán túllépni akaró szándék. Jóformán körülírható karakterek jelennek meg, s a karakterbe nem illő, továbbvezető, kísérletező mozdulatot alig lehet észrevenni. Igazán kereső szólót Mádi Lászlótól, Molnár Zitától, és még helyenként Horváth Adrienntől látni.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
