Egy évszázad távlatából szemlélve a kérdést elmondhatjuk, hogy ma már szerencsére más a helyzet, és az álláspontok is sokat közeledtek. A modern táncnyelvek és művek egyrészt a klasszikus táncosok számára is megkerülhetetlenekké váltak. Többek között azért is, mert a világ nagy, hagyományőrző balettszínpadai (az operai együttesek) egymás után és egyre nagyobb mértékben nyitnak A hattyúk tava mellett a múlt század második felének modern művei és napjaink koreográfusainak alkotásai felé. Az átmenet persze nem lehet hirtelen, hiszen minden műfajnak megvan a maga közönsége, és – tény, ami tény – van, ami valóban nem illik egy Opera színpadára. A koreográfus pedig – igaz a táncos testén „keresztül”, de – mégiscsak a nézővel folytat kommunikációt. Ugyanakkor már nem lehet hivatkozni a közönség konzervatív igényeire sem, hiszen előbb-utóbb a nézőknek is el kell sajátítaniuk egy újfajta szemléletmódot: a klasszikus, tisztán esztétikai balett alkotás élvezete mellett a modern, intellektuális művek befogadását. De a klasszikus stílus elvetésének sokszor hangoztatott követelése sem elfogadható (különösen, hogy ez sokszor olyanok részéről merül fel, akik e művek interpretálására egyszerűen nem lennének képesek), hiszen egyértelmű, hogy a kemény akadémikus iskola neveltjei azok, akik (kis túlzással) bármely műfajban született koreográfiát képesek eltáncolni.
A Magyar Nemzeti Balett Örvényben című új estjének darabjait jó érzékkel választották ki az arra hivatottak, hiszen mind a klasszikus, mind a modern táncalkotások rajongóinak ízlésével találkozhatnak, mondanivalójukban, témájukban, formanyelvükben és külsőségeikben megfelelhetnek a várakozásoknak. Ezek a művek rendelkeznek a klasszika esztétikájával, ugyanakkor érzelmileg és/vagy intellektuálisan valóban megszólítják a nézőt, és – képletesen szólva – nem odaköpnek neki valamit nyeglén, vagy ráordítanak a színpadról – mint ahogy azt némely mai táncdarabnál tapasztalhatjuk. Alkotóik valódi kortársaink, valamennyien élő, aktív koreográfusok, ki ereje teljében, pályája zenitjén, ki annak kezdetén, ígéretes tehetségként mutatkozott be most valamely művével.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
