A Duna Művészegyüttes újabb bemutatói a múlt emlékeinek, a táncos hagyományoknak kortárs élményként való megfogalmazásra törekszenek. Ez jellemzi Juhász Zsolt legutóbbi két munkáját. Az Örökkön örökké és Barocco Rustico – a négy évszak című előadásokat Bajna Zsóka mutatja be.
Halhatatlanul élnek bennem a táncházas emlékeim, ahol – ha ritkán járok is oda –, zavartalanul virágzik és lombosodik az életfa, amit gyermekkoromban ültettek el bennem az előttem járók. A Duna Művészegyüttes előadásainak nézőtéren ülve azt érzékelem, hogy minden egyes jelenlévő saját életfáján prímások és cimbalmosok, gardonyosok és bőgősök, furulyások és klarinétosok fújják- ütik-vonják a rigmusokat, dalokat, s hozzá madártorkú énekesek trilláznak. Mindenkinek más és más a háttér-díszlete, de az élmény ugyanazon tőtől fakad, s ha besétálunk ebbe az országba, ugyanabból a forrásból oltjuk szomjunkat.
Más műfajú tánc-előadásokkal ellentétben, itt szorosabb kapocs fűz bennünket az előadókéhoz, titkos vérségi kötelék, mely megújulni, felfrissülni kíván estéről estére. Ha elvarázsolt képzeletünk partjainál felcsap a zene és dobbantanak a lábak, lelkünkben eltűnnek a színfalak s a zsöllyék, és együttlétünk ege alatt készséggel ünnepelünk mi is.
Nem múzeumban járunk és nem is a találmányok bűvös laboratóriumában, ahol valamiféle új elem feltalálását figyelhetjük. De olyan helyen vagyunk, ahol minden ismerősen, sőt, otthonosan hat, ugyanakkor egy felfedezésre váró földrész varázsával illet.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
