„A Hős többnyire maga Markó Iván különböző inkarnációkban.”1[1] Hangozzék bár elsőre meglepően is, hellyel-közzel akár ezzel az egyetlen mondattal is summázható a Győri Balett 1981-től 1991-ig tartó bemutatóinak sora (átlagosan évi 3-5 premier és/vagy felújítás), még ha nem is mondtunk el vele mindent. Králl Csaba elemzése a Győri Balett történetéről az előadások kritikai recepciója alapján. 2. rész.
Az 1980-ban bemutatott Az igazság pillanatától nem csak a nagy nemzeti tánceposzok felé vezetett leágazás. Hanem a mű alcíme szerinti ceremónia és rituálé birodalmába is, amely a Tabuk és fétisek (1982), az Izzó planéták (1983) és a Totem (1984) előadásain keresztül kövezte ki az utat Markó színházfelfogásának egyik végpontja, a szertartásszínház felé. Továbbá a nagybetűs EMBER sorsát, létküzdelmét, felemelkedését és bukását irodalmi figurák jelmezébe bújtató profán szenvedéstörténetek világába. Ennek legemlékezetesebb állomása a három, tematikailag önálló, cím nélküli egyfelvonásost közös főcím alá soroló Don Juan árnyéka rajtunk (1982) című opusz volt.
[1] Pór Anna: Don Juantól K. úrig, Színház, 1982. május
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
