Emberpróbáló feladat kritikai recepción alapuló kronologikus visszatekintést adni a Győri Balett harminc évéről, mert minduntalan abba a provokatív kérdésbe ütközünk bele: mit is ünneplünk valójában e kerek évforduló kapcsán? Ha egy valaha szebb (és legyünk őszinték: zavarosabb) napokat (is) látott társulat fennmaradását, működését, azaz a puszta létezést, ami a káeurópai kulturális valóságot tekintve önmagában is dicső tettnek minősül - akkor rendben, bontsunk pezsgőt. Ha viszont egy ünnep jelentőségét az idők során felhalmozott művészi érték, újító szándék, karakteres szemlélet, összetéveszthetetlen stílus hosszúságához és szélességéhez szabjuk, aligha lehetünk elégedettek. Králl Csaba elemzése.
Pedig a start igazán mesés volt. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy végzős balettintézetis évfolyam és a közös elhatározás, hogy együtt maradnak, és társulatot alapítanak. Megnyerték vezetőjüknek a táncosként akkor már Európa-szerte ismert Markó Ivánt, aki címszerepek sorát táncolta Maurice Béjart brüsszeli székhelyű XX. Század Balettjében (a Tűzmadarat például nem kevesebb, mint 450-szer!). S ott állt a frissen átadott, a maga korában modernnek számító új győri színház tárt (?) kapukkal, balett-teremmel, de táncosok nélkül. Már csak egymásra kellett találniuk.
Feltéve persze, hogy a szocialista kultúrpolitika nem gördít akadályokat, hisz ne feledjük, 1979-et írtunk. És nem gördített. Sőt, a szakma mellé a politika is felsorakozott és a társulatalapítási szándék zöld utat kapott.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
