Az Örkény István Színház az évad egyik első bemutatójaként névadója mára klasszikussá vált művét, a Macskajátékot tűzte műsorra. Gáspár Ildikó szövegváltozata és Mácsai Pál rendezése új nézőpontokat kínál a darabhoz. Az előadást Sándor L. István elemzi.
Az Örkény István Színház előadása fokozatosan vezet be az általa használt jelrendszerbe, amely sok szempontból elszakad a Macskajáték magyar színpadokon megszokott előadásmódjától. Ennek nemcsak az a célja, hogy másképp nézzünk rá a többféle változatban (és sok előadásból) ismert történetre, hanem az is, hogy mélyebbre lássunk benne.
Színpadkép
Már az előadás kezdete előtt felmegy a függöny, így a nézők szemrevételezhetik a nyitott színpadot. Azonnal feltűnik a sajátos atmoszférát teremtő színpadkép. A koszlott sárga falak valamiféle belső teret érzékeltetnek, de a díszlet nem azonosítható semmiféle konkrét helyszínnel. Leginkább a polgári világból itt maradt lakásbelsőnek tűnik, de egy abból átalakított közösségi térre is gondolhatunk. A falak mentén álló három vasradiátor éppúgy az elmúlt időt idézi, mint a különböző irányokba vezető három ajtó formája. Az a tegnap jelenik meg előttünk, amelyet megpróbálhatunk még jelenként is belakni. (Ezért nem okoznak fennakadást a szövegnek azok a kitételei, például társbérlet, kapuzárás, Szovjet-Magyar Baráti Társaság, stb., amelyek a negyven-ötven évvel ezelőtti viszonyokra utalnak. De a romlás letagadhatatlan jeleit érzékeljük mindenütt. Nemcsak a falak foltos festése utal erre, hanem az is, hogy ezt több helyen vakolatfoltok helyettesítik.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
