2008 januárjában nevezte ki a józsefvárosi önkormányzat a Bárka Színház igazgatójának Seress Zoltánt. Megbízatása eredetileg 2010. február 28-ig szólt, de egy testületi döntés a Bárka Színház és az Orczy-kert összevonásából létrejövő új intézmény ügyvezetőjévé is őt választotta 2014-ig. Seress Zoltánnal a Bárka Színház elmúlt két évéről, jelenlegi helyzetéről, a színházi törvény hatásairól beszélgettünk.
- A Bárka olyan színház, amelyet igen csak sújtott a színházi törvény, hiszen az általa meghatározott támogatási szisztéma következtében jelentősen csökkent a támogatásotok?
- Így van. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a Bárka alapításától kezdve speciális helyzetben volt. Költségvetési szempontból ez azt jelentette, hogy Bárka támogatásában az állami részvétel 3/4 részt tett ki, tehát minden önkormányzati forinthoz hármat adott a központi költségvetés. Így már a törvény előkészítésének idején sejtettük, hogy akármilyen alapelvek is kerülnek bele a törvénybe, azok biztosan rosszul fognak bennünket érinteni. Lehetett tudni, hogy az 1:3 arány tovább nem tartható, mindenképpen csökkeni fog az állami részvétel a költségvetésünkben. Innentől kezdve már csak azt számolgathattuk, hogy milyen mértékben fog csökkeni. Végül drámai eredményekhez jutottunk. De amit a kategóriák ismeretében kikalkuláltunk, az is több volt, mint ami végül nekünk jutott: összességben 88 millió Ft-tal kaptunk kevesebbet 2010-re.
- Ez hány százalékos csökkenést jelent? Ha jól tudom 300 millió körüli a Bárka költségvetése.
- Nem volt annyi, durván 270 millió.
- Tehát 30 % körüli az elvonás.
- Igen. Ez egy igen tekintélyes összeg. Hozzáteszem, hogy ez is úgy alakult ki, hogy időközben az önkormányzat 50 %-kal megemelte az eddigi támogatását. És így lett 88 milliós mínuszunk. Tehát ha az önkormányzat nem emel jelentősen, akkor nem tudom hogyan folytatódott volna a Bárka működése.
Seress Zoltán a De Sade pennája című előadásban - Fotó: Dusa Gábor
- Bár a színházi törvény az önkormányzatok ösztönzésére jött létre, hogy minél több pénzt fordítsanak a nem kötelező feladatukra, a színházak és az egyéb előadó-művészeti intézmények támogatására. De a törvény egy olyan költségvetési szituációban lépett életbe, amikor az önkormányzatoktól egyébként jelentős pénzeket vontak el. Ugyanakkor a törvény az önkormányzati támogatás mértékéhez köti a központi támogatás meghatározását.
- Amikor ismerkedtünk a törvény koncepciójával, ez volt az első olyan pillanat, amikor nagyon megijedtünk. Mert tudtuk, hogy az önkormányzatunk teherbíró képessége véges. A VIII. kerület egyébként is a szegényebb kerületek közé tartozik, ráadásul rengeteg szociális problémát kell kezelnie. De a napi működés egyéb területein is sok gonddal küszködik. Ennek ellenére az önkormányzat nagyon nagyvonalúan lépett, és megemelte annyival a költségvetésünket, amit kiszámoltunk, hogy mi az a minimum, ami ahhoz kell, hogy ne kerüljön veszélybe a működésünk.
- A 2010-es költségvetésetekben mi az önkormányzati és a központi támogatás aránya?
- Most nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a kettő: 102 millió önkormányzati támogatáshoz társul a központi költségvetésből kapott 111,1 millió. Ezt egészítik ki a jegybevételeink. De az állami rész lehetett volna magasabb is, ha nem a négyes kategóriába regisztráltunk, hanem az első kategóriába. Mert a költségvetési tervezetben csak az első kategóriához kapcsolódtak különböző szorzók, amelyek súlyozottan veszik figyelembe a stúdió- és gyerekelőadás, a tánc- és operabemutatók közönségét. (Mint tudjuk, a központi támogatás meghatározásának másik paramétere a nézőszám.)
- És miért a négyes kategóriába regisztráltatok?
- Mert ezt a „tanácsot" kaptuk, de tulajdonképpen vakrepülés volt mindenki számára a regisztráció. Lehetett ugyan előre számolgatni, de áprilisban, amikor dönteni kellett, az állami költségvetésnek még a sarokszámai sem voltak meg. Tehát minden modellezés eleve hamis eredményhez vezetett
- A színházi törvény az önkormányzati támogatás mértéke mellett a nézőszám alapján határozza meg a központi támogatást. Ezzel mennyire értesz egyet?
- Ezt is több részre kell bontani. Vannak, ugye különféle profilok...
- A színházi törvény nem tesz különbséget profilok között.
- Ez így van, miközben mégis csak léteznek. Mi sem nézőszámában, sem koncepciójában nem tudunk (nem is akarunk) konkurálni mondjuk az Operettszínházzal. Nincs olyan szempont, ami alapján mi összemérhetők lennénk. Ők egy musicaleket, operetteket játszó színház, hatalmas nézőtérrel, teljesen más közönséggel. És nyilván teljesen más bevételekkel is dolgoznak, mint mi. Komoly fejtörést jelentene, ha bennünket bárki össze akarna hasonlítani. Mégis ugyanazok a paraméterek érvényesek ránk is. Nem tudom, hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani.
Seress Zoltán és Spolarics Andrea a De Sade pennája című előadásban - Fotó: Dusa Gábor
- Te mint gyakorló igazgató egy színház támogatásának meghatározásában milyen szempontok figyelembe vételét tartanád fontosnak?
- A törvény gyakorlatilag most kezdett el működni, és minden pozitívumával együtt, mint minden törvény, ez is korrekcióra szorul. Már jó ideje ezen gondolkodom, hogy mik azok a szempontok, amelyet érdemes lenne képviselni a törvény módosításának folyamatában. De megvallom neked, hogy ebben a pillanatban erre még nincs egyértelmű válaszom. Mert minden felmerülő szempontra azt lehet válaszolni, hogy a KRESZ-ben sem lehet tekintettel lenni arra, hogy a volánnál ülőnek hány gyereke van. Miközben ez igaz, nekünk mégis abból a speciális helyzetből kell megfogalmaznunk a javaslatainkat, amelyben itt a Bárkán dolgozunk.
- Azt nem kellene figyelembe venni, hogy melyik színházban mit „termelnek", mondjuk kommerszet vagy művészetet?
- Igen István, ez az a kérdés, amit csak leges-legbelül teszünk föl magunknak. Ha most titkos szavazást tartanánk arról, hogy a színházi szakma minőség szerint melyik színházat hova sorolja, akkor meglepően nagy egyetértést tapasztalnánk. Mindenki pontosan tudja, hogy melyik színház hova tartozik. De ezt kimondani senkinek nincs elég vastag bőr a képén. Ezt mint lehetséges törvényi szempontot senkinek nincs mersze bevállalni.
- Miközben a Magyar Köztársaság egyedül csak a színházban támogatja pénzügyileg a kommerszet. Ennek a területnek előbb-utóbb piaci alapon kellene működnie.
- Ez számomra is egyértelmű. Csak abban a pillanatban, amikor ez kimondódik, megszületik az ellenség, a vita és veszekedés. Ugyanakkor azt sem szeretném, ha az történne nálunk, mint Thatcher idejében Angliában, amikor rá akarták venni az összes színházat, hogy úgy működjön, mint a Westend. Mert ha ráküldik a könyvelőket a színházra, akkor végünk. Sajnos szerintem most ebbe az irányba történtek lépések.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
