A színházi törvény hatásairól szeptemberben Pécsett rendezett táncművészeti fórumon sok szó esett a Szegedi Kortárs Balettről, amelynek nem sikerült magát az önkormányzati támogatású táncegyüttesek közé, a hármas kategóriába regisztrálnia, csak a függetlenek közé, a hatos kategóriába. Az okokról az együttes igazgatója, Pataki András beszélt. A vitában megszólat Megyeri László, az előadó-művészeti iroda képviselője is.
Pataki András: A Szegedi Kortárs Balett a hatos kategória regisztráltja, de én nem szeretnék erről a kategóriáról beszélni, mert mi a kezdetektől fogva közegidegennek éreztük magunkat itt. Nem is volt szándékunk ide regisztrálni, hiszen köztudott, hogy ez a független színházak számára létrehozott kategória. Tulajdonképpen mi is a hármas kategóriába tartozunk, hiszen húsz éve működő balettegyüttes vagyunk, 2000 óta önálló szervezetként dolgozunk. Közel 100 előadást teljesítünk egy évben. 14 táncossal működünk, viszonylag kis szervezeti felépítéssel, de elég komoly költségvetéssel, aminek jelentős részét 2000 óta a Szegedi Nemzeti Színházon keresztül biztosítja számunkra Szeged város önkormányzata.
Sándor L. István: Miért nem sikerült mégsem a hármas kategóriába regisztrálni?
Pataki András: Úgy érzem, hogy a történetünk kicsit kafkai. A törvénynek nyilvánvalóan lehetnének pozitív hatásai, hiszen én úgy tudom, hogy majdnem 4 milliárd forint plusz forrás került be a rendszerbe. Ugyanakkor az lett volna a feladata a törvénynek, hogy ösztönözze az önkormányzatokat, hogy minél több anyagi eszközzel támogassák a társulatokat, mert a központi támogatás mértéke ehhez mérten határoztatik meg. De a mi példánk azt bizonyítja (itt a pécsi vitában Kiss János is utalt rá), hogy a törvénynek az önkormányzatok ösztönzésére irányuló szándéka épp fordítva sült el.
Mindannyian tudjuk, hogy 2009. május végéig kellett magukat a társulatoknak regisztrálniuk. Ennek bizonyos feltételei voltak. Mi minden feltételnek megfeleltünk, egynek nem: a város nem kötött velünk közszolgáltatási szerződést, mégpedig azért, mert nem volt ismeretében a számoknak. Azt ugyan kinyilvánította az önkormányzat, hogy nem szeretné, hogy a társulatnak kevesebb legyen a támogatása, de ugyanakkor azt is érzékeltette, hogy az önkormányzati hányadot a minimálisra szeretné csökkenteni, persze úgy, hogy a társulat ne járjon rosszabbul.
Tehát teljesen logikusan kivárt, meg akarta várni a számokat, amelyek az állami költségvetésben fognak szerepelni. Sajnos egyéni pechünk az, hogy az eddigi garantált és biztonságos működésünk feltételeként a Szegedi Nemzeti Színházzal megkötött öt éves szerződésünk 2009. december 31-jén lejárt. Ez még pluszban sújtja a társulatot, időhiányba kerültünk, ezért kényszerültünk arra, hogy ha be akarunk kerülni a törvény által meghatározott új támogatási rendszerbe, a hatos kategóriába regisztráljunk, mert csak annak a feltételeinek tudtunk megfelelni.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
