A Szegedi (Kortárs) Balett 2007-ben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelent meg Demcsák Katalin Scriptum című könyve, amely az együttes két évtizedes történetét mutatja be. A kiadvány tanulságait Bíró Kristóf foglalja össze.
Többféle funkciót próbál meg egyesíteni Demcsák Katalin könyve. Tetszetős külseje, téglalap alakú formája és a vastag(abb) műnyomó papírból adódó súlya inkább valamiféle albumot ígér. És ha az ember belelapoz a könyvbe, valóban azt látja, tele van képekkel (inkább színesekkel, mint fekete-fehérekkel). Így első ránézésre a jubileumot ünneplő reprezentatív kiadványnak tetszik. (Ezt az érzetet erősíti, hogy Botka László, jelenlegi szegedi polgármester írt köszöntőt a kötethez.) De ha nemcsak belelapozunk, hanem bele is olvasunk a könyvbe, kiderül, hogy legalább kétféle szándék bújik meg a kiadvány mögött.
Egyrészt valóban dokumentálni kívánja a Szegedi (Kortárs) Balett 1987 és 2007 közötti munkásságát. Ez szolgálja a könyv második, nagyobb része, az Olvasónapló című fejezet, amely sorra veszi a társulat bemutatóit, közli mindegyiknek az adatait, színlapjait, de nemcsak képeket társít melléjük, hanem kritika- és esszé-részleteket, illetve alkotói gondolatokat is. A cél mindezzel az, hogy akik látták az előadásokat, valamit felidézzenek belőlük, akik pedig nem, azok valamit el tudjanak képzelni róluk.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
