Maga szerint milyen lény az ember? - kérdezi Kálid Artúr színész az egyik embert a nézőtéren. Vagyis: nem egy Kálid Artúr által eljátszott szerep, hanem maga K. A. magyar színész az, aki a közösség fontosságáról is beszél. „Neveztek már büdös cigánynak is" - mondja. Be is mutatkozik. A neve: Nagy Barna.
Ahogy Kálid Artúr ezzel a gesztussal átcsúszik játékbeli szerepébe, úgy halad lassan és biztosan az egész előadás a konkréttól az absztrakció felé. A színpad kezdőképe még egyesíti a szcenikai, a dramaturgiai, a szociológiai valóság aktualitását, míg a zárójelenetek elvontságukban is szerteágazók. A végkifejlet mesésen szürreális, feketén abszurd, horrorisztikusan példabeszédszerű; az egyes értelmezések nem kioltják, sokkal inkább segítik egymást. Itt és most ugyanis nem a humorban bővelkedő lineáris történetvezetés, az ok-okozati pszichologizálás az érdekes. A Bárka előadása nem (csak) fejlődéstörténet. Nem (csak) egy élettel teli, civakodó, szerető társasház mindennapjaiba becsöppenő lány története, aki közösséggé varázsolja a lakókat, hogy végül szándéka ellenére előcsalogassa belőlük az állatot. Anger Zsolt rendezésében ez a ház a lehetőségek háza, a közönyé, az idegenségé, az egymásrautaltságé, a szépségé, a pokolé, az állatiasságé, a kegyetlenségé, a hazugságé. Ez a ház mindannyiunk mindenkori lakóhelye. Még csak nem is feltétlenül Angelika ítélete, a lakók kiirtása az utolsó esély, hanem az azt megelőző párbeszéd, amely utólag ad ellenfényt minden korábbi jelenetnek. A produkció egyik kulcsjelenete: Angelika mentegetni próbálja a lakókat, mondván ezek az emberek boldogulni próbálnak a maguk módján. Apja, a maffiavezér pedig visszakérdez: és ez elég?
Szorcsik Krisztina - Fotó: Sulyok László
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
