A pécsi fórumon sok szó esett a független együttesek támogatásáról, illetve az ezt a célt szolgáló 6. kategóriáról. A törvény nagy eredménye az, hogy a független szféra támogatására minimálisan az össz-színházi támogatás 10 %-át szánja. Problémát jelent azonban, hogy kényszerűségből számos olyan együttes regisztrált ebbe a kategóriába, amelynek korábban biztos költségvetési támogatása volt.
Ami a függetleneknek jut
Szögi Csaba: A hatos kategória tulajdonképpen a '94-ben induló minisztériumi forrásból eredeztethető, amely az alternatív színházi alapot teremtette meg. Előtte soha nem volt lehetőség arra, hogy az alternatív társulatok működésre is nyerjenek pályázati támogatást. Ehhez csatlakozott '97-ben a kortárs táncalap, amely nagyságrendileg kisebb volt, mint az előző forrás: '97-ben 27 millió forinttal indult, és két társulatot támogatott: a Bozsik Yvette társulatot és a Közép-Európa Táncszínházat. Ebből a két forrásból alakult ki az az alap, amelyet a minisztérium pályázati úton jelenleg is működésre oszt szét. Ez a hatos kategóriának is az alapja. Ahhoz azonban, hogy a független együttesek ehhez a forráshoz hozzájuthassanak, regisztrálni kellett magukat.
2003-ban indult el az a munka az Alternatív Színházi Szövetségben, amelyik az alternatív és független társulatok komoly finanszírozási problémáival, illetve ezzel az alulfinanszírozott területtel kezdett el foglalkozni. A függetlenek között strukturálisan együtt vannak különféle formációk: táncosok, színházak, befogadószínházak, bábszínházak, gyerekszínházak. Ez országos szinten közel 140 formációt jelent. Mi együtt dolgoztunk azért, hogy eredményeket tudjunk elérni. Ehhez szót kellett értenünk egymással nem művészeti kérdésekben. Ezzel a munkával párhuzamosan 2004-ben megalakult a Táncművészeti Kerekasztal, amely a szakma részéről először fogalmazta meg a törvény igényét. Egy évig működött a kerekasztal, majd a megszűnte után a Független Színházak Szövetsége vitte tovább ezt a munkát, például azzal, hogy a kortárs kategóriákra kidolgozott egy regisztrációs rendszert. Ezt a törvény 2007-ben elindult előkészítésében is képviseltük, így kerülhetett bele a regisztrációs rendszer a 2008-ban megszületett törvénybe.
Az előadó-művészeti törvény első ránézésre nagyon kedvező helyzetet biztosít a független szféra számára, mert garantálja, hogy a színházak támogatására fordított költségvetési források 10%-át a független területre kell fordítani. (Korábban a működési alap nagyjából 5%-os támogatást biztosított. Ezzel szemben - évek alatt gyűjtöttük össze ezeket az adatokat - előadásszámban, nézőszámban a független szféra nagyjából a magyar színházi működés 15-20%-át produkálja. Nem is beszélve arról, hogy a külföldi megmérettetéseken is elsősorban a függetlenek, illetve a táncosok képviselik Magyarországot.) Ezért harcoltunk azért, hogy a függetlenek az össz-színházi költségvetés 15-20%-át kapják, de a tárgyalások végeredményeként a törvény csak 10%-os garanciát vállal. Ezt azért tudtuk elfogadni, mert az eddigi támogatásnak épp a dupláját jelenthette: a 2008-as 550 millió forintos keret helyett 2009-ben 1 milliárd egyszáz millió forintra pályázhatott a 120-140 társulat.
Hogy számszakilag is érthető legyen, hogy miről is beszélek, a tánc területén mindez a következőt jelenti. Az elmúlt 15 év alatt a legtöbb független társulat félmillió és 10 millió forint között kapott működési támogatást. Volt és jelenleg is van négy olyan kiemelt társulat - Bozsik Yvette, Frenák Pál, Goda Gábor társulata és a Közép-Európa Táncszínház -, amelyik 20 millió forintos támogatást kapott. Ezek a támogatások emelkedtek meg most a duplájára. Hogy ha a számokat nézzük, azt mondhatjuk, hogy közel 15 évig 10-15 millió forintból működtünk, miközben egy bemutató díszlet költsége mondjuk 5 millió. Ebből ki lehet számolni, hogy például Bozsik Yvette Kossuth-díjas művész mennyit tudott költeni egy produkciójára úgy, hogy közben a teljes társulat működését is ebből kellett finanszíroznia.
Szabó György: Már a törvény előkészítésének idején is nagyon komolyan támadott tétel volt a 10%, amit a függetlenek kapnak. Azt mondták, hogy minek kell ennyi embert és ennyi társulatot támogatni. Erre én mindig azt mondom, hogy nem az 5-600 meg 1000 fős nézőterek előtt kell kísérletezni. Tehát a nagy helyek megússzák a kísérletezés kockázatát, és olyan rendezőket meg koreográfusokat kapnak, akik nem buktak meg már hatszázszor. Akik meg megbuktak, azokat meg valószínűleg nem fogják meghívni. Ez a válaszom a támadásokra.
Az azonban biztos, hogy most is lépten-nyomon megállítanak szakemberek, és azt mondják, hogy az az 1,1 milliárd forint, ami a függetleneknek jut, nagyon nagy pénz. Egyetértek ezzel. Ez nagyon nagy eredmény. Ezt szeretném megköszönni a törvénynek. De nem tudom, hogy azok az emberek, akik ennek a 10 %-nak a jogosultságát megkérdőjelezik, meddig fognak várni, és mikor jönnek elő azzal, hogy ez kidobott pénz. Ha nem vagyunk okosak, és nem kezdünk bele egy normális jövőkép felépítésébe, akkor ezt a 10 %-ot nagyon hamar el fogják taposni.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
