Annyi bizonyos, hogy Alföldi Róbert kinevezésével új időszámítás vette kezdetét a Nemzeti Színházban. Hogy ez meghatározó korszaka lesz-e a színház életének, vagy csak rövid intermezzóként emlékszünk majd rá, ma még aligha tudni. Az első évadot Urbán Balázs elemzi.
Már csak azért sem tudhatjuk, hogy mennyire lesz fontos az „Alföldi-korszak" a Nemzetiben, mert - tudjuk - elsősorban nem siker és bukás függvénye, hogy egy színidirektor székében maradhat-e, hanem politikai elhatározásé. Annyira optimisták pedig nem lehetünk, hogy azt gondoljuk: vannak olyan esztétikai változások, melyeket nem lehet meg nem történtté tenni. Nem érkezett még el annak az ideje, hogy az Alföldi-féle Nemzeti Színház működésének mérlegét megvonjuk. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy az új direktor kinevezése gyökeres változásokat hozott, melyeknek köszönhetően a Nemzeti Színház valóban kortárs alkotóműhelyként, a nemzetközi trendekre is érzékeny, a társművészeteket is integrálni kívánó művészeti intézményként működik.
Alföldi Róbert elődje, Jordán Tamás voltaképpen népszínházi koncepciót valósított meg egy igen erős (bár szerepkör és kor szerint távolról sem ideálisan rétegzett) társulattal. Született néhány kiugró előadás és egy-két súlyos kudarc is, de a produkciók többségét a megbízható középszer jellemezte. Aki a Nemzetibe lépett, az esetek többségében jó színészeket látott jó darabok biztonságosan fantáziátlan, meglepetéseket, eredeti értelmezéseket nem tartogató, tradicionális színházi nyelven megvalósított színrevitelében. A kivételek egy része ugyan a színház legfontosabb, legerősebb bemutatói közé tartozott, de ezek az előadások általában nem váltak a közönség kedvenceivé. S a kitűnő - ám távolról sem egyenletesen foglalkoztatott - színészek mögül hiányoztak a markáns, inspiratív hatású rendezők, akik között végképp nem akadt olyan, aki meghatározta volna a színház profilját. Alföldi Róbert első évada viszont kis túlzással másról sem szólt, mint hogy szuverén, saját(os) színházi nyelvvel bíró rendezők érkeztek a házba, s próbálták a maguk képére formálni a társulatot.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
