Az előadás címében szereplő fregoli ezúttal nem a fürdőszobai ruhaszárítóra utal, hanem egy ritka betegségre: „A fregoli szindrómában szenvedő páciens azt hiszi, hogy rokonait, ismerőseit egyetlen, folyamatosan átváltozó személy helyettesíti." A szó többszörös jelentésére játszik rá a darab színpadképe: a mennyezetről mindenhonnan kötelek, és a rájuk aggatott vállfákon ingek, gatyák, dzsekik, virágmintás nyári ruhák lógnak. A színpad közepén egy hatalmas színes ruhakupac terpeszkedik, mely az este folyamán az apály-dagály ritmusát követve szétfolyik, a színpad széléig terjeszkedik, majd visszahúzódik, közben pedig leteszi hordalékát, vagyis kisebb szigeteket, ruhakupacokat hord össze.
A Lélek pulóver nélkül végén Réti Anna szimbolikusan kilép a nézők közé, és leül az első sorba - a Fregoli szindróma innen folytatódik. Újvári közöttünk ül, az első nézősorból lép a porondra. Egy „szellemformájúra" keményített fehér blúz mögé rejtőzik, s ahogy settenkedik, lopakodik felénk, úgy incselkedik velünk, mint a gyerekekkel. Kikukucskál a blúz mögül, mi pedig elégedetten felsóhajtunk, de jó, ma színházban vagyunk, s itt minket szórakoztatni fognak. Akciója valóban előrevetíti, és hosszú időre meghatározza a darab hangulatát, a narancssárga dzsekik és színes szoknyák világában széllelbélelt figurák, gyermeki lelkek tréfálkoznak, civakodnak egymással.
Újvári ezután elmerül a ruhák szabta világban: rendezgetni, számunkra titokzatos elv szerint szortírozni kezdi azokat. Az általa eljátszott fiú első ránézésre inkább hóbortosnak tűnik, mintsem pszichiátriai esetnek; annyi bizonyos, hogy ragaszkodik a geometrikus alakzatokat öltő ruhakupacokhoz. De mozdulataiban olykor tipikus, a kényszerbetegekre emlékeztető mozgásmechanizmusok jelennek meg. S habár Újvári kedvesen hozza ezt a sertepertélő, rendezkedő figurát, felvezető jelenete kissé hosszúra nyúlik.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
