2008-ban új igazgatót választott a Szegedi Nemzeti Színház élére a városi közgyűlés. Gyüdi Sándor karmester Juronics Tamás koreográfust nevezte meg művészeti igazgatónak, a prózai tagozat vezetőjeként Telihay Péter csatlakozott hozzájuk. Az új vezetők új programot hirdetett. De az első évad közepén közös megegyezéssel távozott Telihay, helyére Bdolay Géza lépett. És mintha a művészi elképzelések is változtak volna. Az elmúlt másfél-két évének krónikáját Mátyás Edina foglalja össze (elsősorban internetes forrásokra támaszkodva).
Előzmények: a Székhelyi-korszak
A szegedi önkormányzat 2007 novemberében pályázatot írt ki a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói székére. Ezzel párhuzamosan Székhelyi József levelet írt Botka László polgármesternek, hogy nem pályázik a posztra.
Székhelyit 2003 tavaszán nevezték ki a Szegedi Nemzeti Színház és a (2004 novemberétől önállósodó) Szegedi Szabadtéri Játékok élére. A színház akkor csődközeli helyzetben volt, Korognai Károly, az előző direktor 300 milliós hiányt hagyott hátra, amikor távozott. A színház gazdálkodását elbocsátásokkal, bemutatók elhagyásával és nem utolsó sorban az önkormányzattól kapott gyorssegéllyel sikerült stabilizálni.
Művészi szempontból azonban nem jelentett előrelépést Székhelyi igazgatói működése, sőt bizonyos mutatók szerint inkább visszalépést jelentett, hiszen a szegedi színház csak az első két POSZT-on szerepelt (2001-ben és 2002-ben, két Zsótér-rendezéssel), azóta a válogatók nem hívtak meg előadást Szegedről. Ugyanakkor a színikritikusok díjánál sem került szóba egyetlen szegedi előadás vagy művészi teljesítmény sem. Bár utolsó évadában Székhelyi is meghívta Zsótért rendezni, de a Lear király nem tartozott a sikeres produkciók közé, ennek ellenére jelentős szakmai figyelem kísérte, ami nem mondható el egyetlen más szegedi bemutatóról sem. Zsótéron kívül nem igen fordultak meg Szegeden nagy szakmai presztízzsel bíró rendezők (a prózai előadások nagy részét két társulati tag, Hargitai Iván és Horváth Péter állította színpadra, mellettük Székhelyi is gyakran vállalt rendezői feladatokat). Összességében az is elmondható a Székhelyi-korszakról, hogy arányában is eluralkodtak a repertoáron a kommersz produkciók, ugyanakkor mérhetően visszaszorultak az operaelőadások.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
