- Szeptember 25-én lesz a legújabb táncszínházi bemutatótok a Művészetek Palotájában. Két egyfelvonásosból áll majd az est: a Pina Bausch emlékére készült Halál és a lányka című előadásból, amelyet Schubert híres dalára valamint vonósnégyesére koreografálsz. Az est második bemutatója a Sztravinszkij zenéjére készült Menyegző lesz. Nem tudom ezt nevezhetjük-e egyáltalán bemutatónak, hiszen tavaly az Operaházban a Szenvedély című est keretében koreografáltad és állítottad színpadra a művet. Mennyiben változik meg most ez az előadás, a koreográfia?
- Az Operában tavaly vendég koreográfusként dolgoztam a Nemzeti Balett együttesével. A Művészetek Palotájában pedig, a mostani bemutatón fele-fele arányban szerepelnek a Bozsik Yvette Társulat tagjai, vagyis az én táncosaim és a Nemzeti Balett művészei. A feladat az volt, hogy összehangoljam a két csapatot, ezt a két táncos világot valahogy összegyúrjam. Ez szerintem sikerült. Az én táncosaim sem vallanak szégyent a klasszikus balett szempontjából, a Nemzeti Balett táncosai pedig nyitottak a modernre, rendkívül profik, és jól veszik a stílusomat - bár nagyon kevés idő volt a próbákra, most egy hete dolgozunk az előadáson és 5 nap múlva lesz a bemutató. Örülök, hogy ezt az előadást felújíthatom, mert szerettem, és sikeres is volt, kapott egy Lábán Rudolf díjat is. Fantasztikus a darab zenéje: Sztravinszkij Menyegzője. Annak idején, mikor az Operaházban felkértek, hogy állítsam színpadra a művet, akkor egy orosz kórussal szerettem volna együtt dolgozni, de ez sem akkor, sem most nem sikerült...
- Te kinek a véleményére adsz? Azokra figyelsz, akikkel dolgozol, az ő véleményük a meghatározó? Vagy figyelsz a kritikákra is? Esetleg a közönség „szava" döntő?
- Azt gondolom, hogy nem érdemes közönség nélkül színházat csinálni. Fontos, hogy eljusson hozzájuk az előadás és hogy tetsszen is nekik. Nem feltétlenül egyenlő a szórakoztatóiparral az, ha a közönség jól érzi magát a színházban, bár készítettem kifejezetten olyan darabokat is, ahol bevállaltan az volt a cél, hogy a közönség jól szórakozzon. Emlékszem, hogy amikor Párizsban egy mulatóban léptünk fel, a Pigalle-on a Divand du Monde-ban, akkor mindenki iszonyú jól szórakozott, közben ittak az emberek. De egyszer csak megjelent Pina Bausch, és megnézte a társulatot. Így az estnek számunkra furcsa kettőssége lett: egyszerre volt érzékelhető a könnyedség és feszültség. Most, amikor meghalt Pina Bausch, döntöttem el véglegesen,hogy megcsinálom a Halál és a lánykát, ekkor elég rossz passzban voltam, és úgy éreztem, hogy ő erőt ad. Nem sokkal Pina Bausch halála után érte a társulatot egy másik tragédia is, 33 évesen meghalt Matatek Judit, aki a Lélektánc című előadásunk lelke volt. Ő volt a vak lány, akit a szélesebb közönség a Vakvagányok című film főszerepéből ismerhet. Fel kellett dolgoznunk a halálát, és megfogalmazni azt, hogyan beszélhetünk a halálról.
- Elég nehéz téma...
- Már eddig is foglalkoztam az előadásaimban a halál témájával, többek között a Commedia dell' artéban, és annak gyerekszínházi feldolgozásában a Pulcinellában, ahol egy koporsó állt a színpad közepén. Később ebben a koporsóban ravatalozta fel saját magát Halász Péter. Kölcsönkérte tőlünk. Most pedig ez a koporsó ott áll a kertemben. Apukám viccesen azt mondta, hogy majd jó lesz neki... Szóval a koporsó, az vándorol.
- Az említett előadásaidban nem sötét, tragikus színekkel jelenik meg a halál.
- Így van. A Halál és a lányka című előadásban sem a dráma, a tragédia felől akartam közelíteni a halál témájához, hanem a játékosság, a humor oldaláról. Ez a darab a Menyegző feszes, brutális és ritmusosan intenzív zenéjű egyfelvonásosa mellett fog szerepelni az új estemen, így a két mű valamelyest ellenpontozza egymást. A Halál és a lánykában a táncosok beszélni is fognak a színpadon, próbáltam belopni az előadásba azokat a színeket, amelyekkel Pina Bausch is dolgozott, sőt néha vannak konkrét idézetek a darabjaiból, aki ismeri őket, lehet, hogy felfedezi. Majd megírják a kritikusok, hogy loptam, de ez direkt van!
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
