Ahogy a díszlettervező, Luis Crespo megfogalmazta: az alkotók nem utánozni akartak, hanem interpretálni. Minden társművész a saját szemüvegén át láttatja a barcelonai mesevarázslót, és bár az egyes értelmezések csak ritkán érnek össze, az eredmény kellemesen emészthető.
Gaudiról, az építészről sokkal többet tudunk, mint Gaudiról, az emberről. Életműve látványos, a neve hívószóként hat, munkái jól megfogható stílust és karakán vizuális irányvonalat képviselnek, magánéletéről viszont alig maradtak fenn adatok - kifejezetten kerülte a reflektorfényt, még fényképezni sem engedte magát. Vagyis adva van egy színes, ámde meglehetősen vázlatszerű téma, ami inkább csak keretet ad, és amit az alkotók saját ízlésük és vérmérsékletük szerint tölthetnek ki. Ami azt illeti, Gaudi tervei hasonlóan elnagyoltak voltak, épületei mindig menet közben alakultak, a résztvevők aktív közreműködésével; a sok egyéni akarat közös eredője pedig egy ezerszínű egyveleg, amely lassan akkumulálódik, percről percre irányt vált, és ez jó esetben nem káoszhoz, hanem organikus lüktetéshez vezet, amit a Gaudi esetében talán a mozgásnyelv tükröz a legtisztábban.
A spanyol koreográfus, Gustavo Ramirez Sansano számos neves társulattal dolgozott már (többek között a Madridi Nemzeti Balettel és a Nederlands Dans Theater 2-vel), jelenleg a Proyecto Titoyaya nevű formáció művészeti vezetője.
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.
