Fekete öltönyös férfi sétál komoran a színpad elejére. Leül egy székre, s játszani kezd a csellóján. Sötét, síró dallam remeg a keze alatt. Egy fiatalember táncol a muzsikus mellé hétköznapi viseletben, ingben és pantallóban. Mozdulatai puhák, megtörtek, szomorúságról beszélnek. Aztán benépesül a tér, a táncosok két tömböt formáznak: innen egy bájos leány, valószínűleg Euridiké (Kara Zsuzsanna), amonnan a már ismerős ifjú, nyilván Orfeusz (Velekey László) válik ki. Lírai kettősükkel édes szerelmükbe feledkeznek. Érzéssel, kifejezéssel táncolnak, plasztikusan, kidolgozott technikával.

Marie Brolin-Tani sok mindenen gondolkodott – a nyomtatott “mankók” szerint – a mitológiai téma mellett, mint például a délszláv háború borzalmain, vagy Rómeó és Júlia tragédiáján, de mindenekelőtt az antik történet aktualizálásán. Talán épp e szerteágazó töprenkedés, a sokat akarás idézte elő a mű dramaturgiai erőtlenségét, néhol zavarosságát, és a hősök furcsa deheroizálását. Ha a néző nem informálódik előzetesen Brolin-Tani darabjáról, bizony nem tudja hová tenni akár a csellista megjelenéseit, akár a háttérre vetített háborús fotó jelentését, és nem érti az első felvonást záró akasztást sem. Igaz, nem sokkal jobb, ha valaki előre átböngészi a műsorfüzetet, a balett szüzséjének olvastán ugyanis végképp összezavarodik az ember.
És mégis: ha dráma nincs is, az artisztikus mozgás és látvány, a “puszta” tánc érdemes a figyelemre.
-szúdy-
Orfeo
Győri Balett
Látvány: Hans-Olof Tani m. v.
Jelmez: Else-Marie Alvad m. v.
Zene: I. Sztravinszkij, B. Britten
Koreográfus: Marie Brolin-Tani m. v.
Előadják: Velekey László, Kara Zsuzsanna, Pátkai Balázs, Szántai Hajnalka, Éva Hotová, Sóthy Virág, Sándor Zoltán
Összeállításunk a hivatásos és független magyarországi bábszínházak előadásait szemlézi, alkotóinak portréit mutatja be.
Kötetünk a legfontosabb magyar gyerekszínházi műhelyeket mutatja be.
Kevés olyan élő klasszikus van, mint Csehov. Kötetünk a darabokat és legjelentősebb magyar előadásaikat mutatja be.
Kovács Gerzson Péter immár húsz éve tartja társulat nélküli társulatát a kortárs magyar táncművészet élvonalában. Kötetünk erről az időben megtett útról szól.