Jeles András harmadik szombathelyi rendezése mintha egy kibomló sorozat darabjaként illeszkedne az előző két bemutatóhoz; és nem csak azért, mert mindhárom előadás egy-egy prózai irodalmi alkotásból („történetből”) táplálkozik. A kérdések nem változnak – mi a színház, mi az ember, mi a halál, mi az élet –, csak most a kérdésfelvetés módja radikálisabb, a színházi nyelv összetettebb. (És közben néz a Hatalmas.)

A Départs Est II. keretében mutatta be a Trafó a belga  Eléonore Valère-Lachky Whirling című darabját és a Badora Dance Company Bestia című előadását.

Egy szuperbűnöző, egy bűnbanda, egy különleges bűntett, huszonöt képkocka, harminchat remekmű, egy züllött magánkopó, két pisztoly, két nő, két Elvis, két mell, két farpofa és három szín – mindez felrázva, nem keverve. Így fest Milorad Krstić és Horváth Csaba újabb akciója, a Ruben Brandt című előadás, ahol ezúttal Krstić volt a főnök, Horváth pedig játszotta a főnököt.

A száraz adatok felől közelítve: lengyel, német, magyar jelölőkörök, svéd és osztrák videó-jelentkezők, 34 döntős, két kurzus, kisfilm pályázat. Szubjektívebb szemüvegen keresztül pedig elmondható, hogy idén is a tapasztalatcsere, a művészeti kitekintés, kapcsolatteremtés, a szakmai visszajelzés melegágya, csipet adrenalinnal fűszerezett alkotási motiváció volt a SzólóDuó Fesztivál.

A színpadon folyamatosan – fizikai és pszichikai hadviseléssel – megaláznak egy nőt, pusztán azért, mert van saját véleménye, és mert nem tartja a férfiakat feltétel nélkül maga és minden nő felett állóknak. A betörési folyamat végén a nő a férfiak porban csúszó kutyája lesz, aki csettintésre fülét-farkát behúzva ugrik. A terrort megérdemli, mert modora korábban faragatlan volt.

Ma kezdődik a Kolibri Ünnepi Mustra, melyen a 20. születésnapját ünneplő színház ad átfogó képet a törekvéseiről, eredményeiről. Erről beszél a vele készült interjúban Novák János, a színház igazgatója, az ASSITEJ magyar központjának elnöke . A fesztiválon a Kolibrival rokon törekvéseket képviselő külföldi társulatok is szerepelnek.

Kapható az Ellenfény 2010/11. száma, melyben többek között folytatódik a táncművészet helyzetéről szóló sorozatunk. Ezúttal Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője mondja el gondolatait. Ménesi Gábor interjújában a koreográfus-rendező alkotói szemléletmódja mellett arról a krízisről is beszél, amely ma meghatározza a táncművészet, egyáltalán a művészeti élet helyzetét.

Lezárult az Ellenfény pályázata, melyet kezdő tánckritikusok számára írt ki. A legjobb pályamunkák értékelésére Uhrik Dórát, Lőrinc Katalint, Goda Gábort, Hegedűs Sándort kérte fel a szerkesztőség. Véleményük alapján alakult ki a végeredmény. Megosztott első helyet Komjáthy Zsuzsanna és Sándor Zita ért el. Most az előbbi pályázó cikkét közöljük.

Szeptemberben mutatta be az Artus új előadását. Az előadás kezdete előtt gyors asszociációkat pörgetek: szavak esnek egymás után emlékezetemből a felszínre, egyet feldobok, egy másik zuhan felém, néha határozottan van értelmi összefüggés, néha csak én értem, aztán mégsem. A kezdő szó bábel, ahogyan a szózuhatag is.

A magyar dráma napjához igazítva mutatták be Kecskeméten Katona József klasszikus darabját. De ez a Bánk bán nem az a Bánk bán. Nem a nyelv, a történelem, az ország vagy a mitológia mélyét megmutatni vágyó, dohos múzeumi tárló, hanem friss, üde, recepciótörténeti reflexiókkal tűzdelt kortárs bemutatvány.

Az újrainduló színházi évad első kőszínházi bemutatóját az újratervezett kaposvári színházban tartották szeptember elején. Az elmúlt évek egyik legjobb és legmegrázóbb regénye volt a Tisztogatás. A finn írónő, Sofi Oksanen rendhagyó módon előbb kezdett el drámát írni, s csak utána tért át a regényre – utóbbinak itthon is nagy a sikere, nemzetközi karrierje pedig egyenesen lélegzetelállító. A drámát azonban most először állították színre Magyarországon.

Júliusban mutatta be a Vádli Alkalmi Színházi Társulás Zsámbékon Székely János darabját, a Caligula helytartóját. Szikszai Rémusz első rendezése nagy sajtóvisszhangot keltett, és a szakma elismeréseként – mint legjobb független előadás – jelölést kapott a kritikusdíjra is. Mindez együtt azt eredményezte, hogy nem múlt el a nyárral (mint számos érdekes produkció az elmúlt években), hanem beköltözött a Gödör Klubba, ahol azóta is rendszeresen játsszák.

A litván Oskaras Koršunovas Színház Mirandájának ősbemutatójára a gyulai Shakespeare Fesztivál keretében került sor 2011 júliusában. Az előadás Gyuláról indult Gdańskot és Barcelonát érintő turnéjára, hogy végül szeptemberben a vilniusi közönséghez is eljusson.

Finom szőttese táncnak, játéknak, szónak, érzelemnek, gondolatnak és a társas magánynak a júniusban hazánkban vendégszereplő Wuppertali Táncszínház Sweet Mambo című előadása. Mintha szárnyak suhognának, úgy tűnnek fel és el Pina Bausch koreográfiájában a könnyű testek, megfoghatatlan súlyokkal megrakodva. Mintha mindannyiunk súlyait lennének hivatottak cipelni, vonszolni és lerakni egy váratlan pillanatban.

Május elején vendégszerepelt a Trafóban a Rosas. De Keersmaeker és Bartók, avagy a korai évek – a belga koreográfus-ikon együttese, a Rosas ezúttal egy negyedszázados darabot hozott el a Trafóba. A mozdulatok mikrokozmosza afféle önismereti laboratóriumként is működhet…  többek közt.

Május elején került megrendezésre a 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle a Marczibányi téri Művelődési Központban. A Szemle egyik fődíját a Nézőművészeti Kft. és a Manna Egyesület Gyáva című előadása nyerte. Az ASSITEJ Üveghegy-díját a Kolibri Színház Cyber Cyrano című előadása kapta.