Improvizáció, szenvedély, testtudat humorral. A Bethlen Téri Színházban idén ötödik alkalommal rendezték meg a Monotánc Fesztivált 2012. május 16–18. között. A monodrámák analógiájára megnevezett műfaj az alkotók személyes vallomásait dolgozza fel. A háromnapos fesztivál második napját a szenvedély uralta.

A Vivarium Studio legújabb színpadi kísérlete, a Big Bang az ősrobbanás és az azt követő evolúció sajátos újrajátszása, rekonstruálása a színpadon. A két évvel korábban készült (s 2010-ben a Trafóban is vendégszerepelt) A sárkányok melankóliájához hasonlóan a cselekmény szinte teljesen lecsupaszított színpadon zajlik, ahová lenyűgöző vizuális világot varázsolnak az alkotók.

Több hónappal ezelőtt jelent meg az Ellenfény legutóbbi száma. Többen kérdezték, mi történt, csak nem szűnt meg a folyóirat? Meg nem szűnt, ám miközben javában zajlott az évad, egymást érték az új és izgalmas események, és mi is tele voltunk ötletekkel, témákkal – több számnyi tematikát készítettünk elő –, mégis megállni voltunk kénytelenek. Nem a munkakedvünk fogyott el tehát, hanem a pénzünk. Hosszú hónapokig nem tudtuk, van-e jövője a lapnak, s ha igen, hogyan és milyen feltételek mellett folytathatjuk a munkát. S bár a jövő korántsem tűnik biztosítottnak, most mégis egy új számot kínálunk olvasóinknak.

Absztrakt, tiszta, a szavak nyelvére csak erőszakkal lefordítható táncot mutatott be a Közép-Európa Táncszínház évadzáró előadásában, a Pyramidonban. Expresszív, stilizált koreográfia ez, esszenciális zárása az elmúlt időszaknak.

Urs Widmer 1996-os darabja a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásában a mai világot (világállapotot) modellálja: a valóság helyét a tréning veszi át, az egyetlen cél a túlélés. Tréning az egész világ.

Az idei Budapest Táncfesztiválon „double bill” szlogen alatt került egy estén egy színpadra két viszonylag friss darab: Jónás Zsuzsa Limit way! című alkotása és Zachár Lóránd Sec című darabja.

Rejtélyes nézőtér, korrupció, kémkedés és homoszexualitás. Titkos rendszer a rendszerben – egy rejtett társadalom világának titkait fedi fel Alföldi Róbert rendezése a Nemzeti Színházban.

A Tánc Világnapja alkalmából a Parallel Alapítvány érdekes és játékos kísérlet szervezett Rövidhullám címmel a MU Színházban. A játékszabályok szerint 8 táncos-koreográfus kap egy témát, amiből röpke 8 óra alatt, este 8-ra készítenek egy-egy rövid improvizációt.

Emanuel Gat visszajáró vendég a Trafóban: előző két előadását (2009, 2010) is láttam, (írtam) – most a „200% tánc” elnevezésű Trafó-sorozat meghívottjaként járt nálunk. Egyike azoknak az alkotóknak, akik meg tudnak lepni, újat tudnak nyújtani, miközben természetesen jellegzetes védjegyeiket minden előadásuk magán viseli.

Bár a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében meghívott Pokoli színjáték a nemzetközileg elismert drámaíró-rendező, Michael Sturminger és a hasonlóképpen Európa-szerte értékelt karmester, Martin Haselböck együttműködéséből született, az előadásban a magasan jegyzett Orchester Wiener Akademie és két kiváló szopránénekes tolmácsolásában csendültek fel a zenei betétek, a Vígszínház közönségének nagy része mégis egyértelműen a főszereplő John Malkovich színpadi alakítására volt kíváncsi.

A Tavaszi Fesztiválon, Bartók Béla születésnapján a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével adta elő Bartók A fából faragott királyfiját és Sztravinszkij Orpheusát. Ehhez társult a két egyfelvonásos balett koreográfiájával a Szegedi Kortárs Balett.

  A Forced Entertainment, amely korábban két előadással is vendégeskedett a Trafóban (First Night, Bloody Mess), 2012 januárjában a bécsi brut Wien-ben, az osztrák főváros egyik legizgalmasabb kortárs művészeti helyszínén mutatta be legújabb, Tomorrow’s Parties című produkcióját. 

„Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. (…) De ki lesz az én Hamletem, Learem, Machbethem és Othellóm?”, morfondírozik Háy János A Gézagyerek címmel 2004-ben a Palatinusnál megjelent drámakötetének fülszövegében. Aztán megpillantja kedves hőseit: egy vidéki kocsmából lépnek ki éppen. Rák Jóska, dán királyfi is innen érkezik – és mégsem. 

Lüktető, harsány, ugyanakkor mélyen borzongató a Frenák Pál Társulat új bemutatója, a Hymen. Az előadás Hymenaiost, az antik görög mitológia egyik különös alakját idézi, missziója szerint pedig az ősit valami egészen új, modern valósággal, és a kettő egymást megtermékenyítő tükörképével házasítja. Diszharmonikus nász ez az emberi gyarlóság és fenség mezsgyéjén, egy életre kelt mítosz, melynek mélyéről a nárcizmus kiált, már-már ordít a nézőre.

A Reflex2 Nemzetközi Színházi Biennálét a bukaresti Bulandra társulat Háztűznéző című darabja zárta. A 2003 óta folyamatosan játszott előadás rendezője Jurij Kordonszkij, aki Lev Dogyin színészeként és rendezőjeként az orosz realista iskolán nőtt fel. Bár követi a színpadi realizmus hagyományait, valóságot megcélozó rendezői világába szürreális elemek is beépülnek: játék a transzcendens világgal, az álommal, képzelettel.

A bukaresti Act Színház Absolut című előadását Alexandru Dabija rendezte. A fő és egyetlen szerepet, a színházi és filmszínészként is jól ismert, megannyi shakespeare-i címszerepet (Hamlet, III. Richárd, IV. Henrik) maga mögött tudó Marcel Iures alakította, aki egy grandiózus one man show-t varázsolt a sepsiszentgyörgyi színházi fesztivál kamaratermébe.